10.Rész Az igazság

   Vajon mi lehet Nataniel titka? Valami nekem nem stimmel vele.. picit még bambultam a nappaliban lévő székből majd aztán úgy döntöttem elmegyek vásárolni. A plázában jó sokáig tökölhettem mert mikor végeztem már koromsötét volt.. Éppen hazafelé egy sötét részhez értem az utcába mert nem ég pár lámpa. Furcsa.. Mentem a sötétben de valaki elkapott hátulról és bevonszolt egy sötét sikátorba.. Mikor beértünk az aki ,,elrabolt" ledobott a földre de úgy hogy kiment a vállam is.. Mikor erőt vettem magamon és felnéztem egy fekete pulcsis borostyánbarna fiút láttam magam előtt.. Nemtudom ki lehet az de rohadtul megijedtem. Ekkor váratlanul felkapott és a falhoz paszírozott én pedig felsíkítva segítségért kiáltottam hátha jár erre valaki ám ekkor lekevert egy akkora pofont hogy ha nem paszírozott volna a falhoz akkor összeestem volna fájdalmamba. Ekkor elkezdett vetkőztetni mire újra sikítottam és jól tökön rúgtam mire a támadóm össze esett de nemsokkal felkelt én pedig elkezdtem nagyon-nagyon gyorsan futni hazafelé. De nem jutottam messzire mivel az a valaki gyorsabb volt nálam és elkapott majd visszahurcolt a sikátorba. Ám mikor hurcibált egy ismerős hangot hallottam meg. - Michie? héé! Engedd el te sz*rházi kis köcsög!! - Rohant oda Castiel mire a támadóm ledobott a földre és elkezdett Castiellel verekedni. Miközben verekedtek a támadómról leesett a kapucnija és megláttam hogy ki az.. - N.. Nataniel?? - kérdeztem meglepve. - Tudtam hogy te voltál az! Te rohadék! A húgom közelébe ne merj menni te f*szfej, mert ha csak az 5 méteres körzetében meglátlak agyonverlek! Világos?! - üvöltötte Castiel. - De..de én csak.. - Nincs semmi de! Takarodj el a közeléből vagy esküszöm a saját belednél fogva akasztalak fel! - mostmár zengett Cast-tól az utca. - Gyere Michie! Hazamegyünk! - Emelt fel Castiel a földről. Miközben  sétáltunk haza Castiel még egyszer hátranézett Natanielre és az még ugyanúgy felrepett szájjal és vérző orral állt ott. Mikor hazaértünk Castiel lefoglalta Démont így én feltudtam menni a szobámba. Mikor felértem a sokktól egyből összerogytam és a földön ülve egyre csak sírtam és sírtam. - El sem hiszem hogy pont velem történik ilyen.. MIÉRT PONT ÉN?! - üvöltöttem sírva mire Castiel azonnal berohant a szobámba és átölelt. 

 

- Nyugodj meg Michie! Már elintéztem! - Nyugtatgatott Castiel. - Hogyan lenne minden rendben?! Egy suliba járok azzal aki az imént akart megerőszakolni. És te azt mondod nyugodjak meg?! - Mondtam sírva. És nem nagyon akart abbamaradni a sírásom. Ezért így aludtunk el. Én sírva aludtam el Castiel pedig ülve. Hát igen. Mondhatni lehet hogy gyűlölöm néha mert eléggé bunkó néha. Na jó mindig bunkó mert ilyen a természete de atól még az ilyen helyzetekben mindig jó volt. Vasárnap reggel van és életem legrosszab napja volt a tegnapi. Nemakarok holnap iskolába menni. Sőt. Soha többé nem akarok egy légtérbe lenni azzal a.. a f*szfejjel. Mikor felkeltem leszáltam Castielről és ő nagyon mélyen aludt még ezért fogtam a törölközőm és elmentem letusolni. Mikor végeztem Castiel már fent volt és az én telómat nyomogatta. - Add ide! Azonnal! - üvöltöttem rá. - Nem. Játszok rajta. - Mondta röhögve. Jól van akkor várjál csak. - Elmentem a szobámba és felöltöztem majd visszamentem Castielhez aki még mindig a telómat nyomogatta és ráugrottam majd elkeztünk verekedni.

 - Add már visszaaa a telóm! 

- Dehogy adom.

 - Deeee.

 - Még játszani akarok rajta. 

 - Nem játszasz!

 - Te meg inkább szálj le rólam!

 - Én nem. - és azzal a mozdulatta megtéptem a haját.

 -  Naa.. Ha te is megtépsz akkor én is!  - és azzal a mozdulattal megtépte a hajamat.

 

 

 - Hééé!! Engedd el a hajaam! 
 - Csak akkor ha végre leszállsz rólam!
 - Csak akkor szállok le rólad ha visszaadod a telóm!
 - Tessék itt van.. - abban a pilanatban kikaptam a kezéből és berohantam a szobámba. 
 - Ezt megszívtad vörös társam! Hahahahaha. - Nevettem gonosziasan. Ekkor megcsörrent a telefonom mert Acacia felhívott. 
*a telefonban*
- Szia Michie! Minden rendben?
-  Szia persze.. Miért?
- Hát mert hallottam a dologról ami tegnap este történt veled.. 
- Mii?! Honnan vagy kitől?!
- Castieltől..
- Az a kis..
- Nyugodj meg.. Amúgy kiderítettem valamit a kis köcsögről.
- Igen? Na és mit?
- Azt hogy nem is az az igazi neve hogy Nataniel Evon..
- Hanem?!
- Bill Brovlovski.. 
- Háát.. eléggé egy érdekes neve van..
- Az.. na de mentem mert megyek az unokahúgomra kell vigyáznom. Sziaa!
- Okés szia!

Castiel! - rohantam le a lépcsőmön. - Mit akartál tegnap késő délután amikor mondtam hogy Acacia-nak tetszik Lysander?
- Ööö.. hát.. már nem emlékszem. - Emelte fel a karjait.
- Nekem te nem tudsz hazudni. - Tettem karba a kezem.
- Ahjj.. Na jóó.. Ideje hogy megtudd az igazságot. Szóval. Lysandert ugye már 2 éve ismered.  Mikor először belépett ide akkor elkezdtetek beszélgetni. Akkor ugye neked tetszett egy kicsit... -  De az már mikor volt.. - szakítottam félbe. - Folytathatom?! Na.. Szóval neki ezt én elmondtam és ő eleinte nem nagyon kedvelt, de kis idővel megkedvelt.. Túlságosan is.. És már fél éve szerelmes beléd.. Azért mondtam tegnap azt hogy ,,Aztaa" mert Acacia -t  egyáltalán nem kedveli Lysander de akkor biztosan összetörne a szíve ha veled jönne Lysander össze ezért nemtudom hogy mi legyen.. - fejezte be Cast.
- Miii??!!