11.rész A döbbenet

- Ahjj.. Na jóó.. Ideje hogy megtudd az igazságot. Szóval. Lysandert ugye már 2 éve ismered.  Mikor először belépett ide akkor elkezdtetek beszélgetni. Akkor ugye neked tetszett egy kicsit... -  De az már mikor volt.. - szakítottam félbe. - Folytathatom?! Na.. Szóval neki ezt én elmondtam és ő eleinte nem nagyon kedvelt, de kis idővel megkedvelt.. Túlságosan is.. És már fél éve szerelmes beléd.. Azért mondtam tegnap azt hogy ,,Aztaa" mert Acacia -t  egyáltalán nem kedveli Lysander de akkor biztosan összetörne a szíve ha veled jönne Lysander össze ezért nemtudom hogy mi legyen.. - fejezte be Cast.
- Miii??!! - kérdeztem értetlenül.
- Ne keljen már mégegyszer elmesélnem..
- De ez nem lehet..NEM LEHET!! - fogtam a fejem és üvöltöttem.
- Most meg mit üvöltözöl itt?! Megesik az ilyen és..
- Mi az hogy megesik az ilyen te világ barma?! A barátnőm szerelmes Lys-be de Lys meg nem belé hanem belém szerelmes és, ha úgy történne hogy összejönnék Lysanderrel akkor meg lőttek az Acacia-val való barátságomnak.. És még azt mondod hogy ,,MEGESIK AZ ILYEN"?! - Rángattam Castielt a vállánál fogva.
- Nyugodj már le.. Most miért pörögsz ezen? 
- Talán azért mert a tegnapi nap is eléggé kikészített erre te meg jössz ezzel a ,,story-val"...
- Hékás.. Nem te kérdezted meg az imént?! Ne engem hibáztass oké?! - abban a pillanatban ellökött magától és kiviharzott a házból. Én pedig a földön ülve sírtam és sírtam..

 

Nagyon rosszul éreztem magam a történtek miatt. Hiszen nem mindennap történik egy ilyen eset egy lány életében, hogy megakarják erőszakolni és másnap közölnek vele egy olyan hírt ami olyannyira lesokkol hogy már azt se tudja fiú vagy lány.. Olyan reggel 10 óra éehet és az életem romokban hever.. Soha többé nem leszek képes mosolyogni.. Nemértem miért pont velem történik ilyen.. Mit vétettem? Soha semmit nem is csináltam.. És mégis.. Ilyen állapotban vagyok.. A nagy gondolkodásomat egy SMS szakította félbe.
*az SMS-ben*
Szia! Megszeretném veled beszélni ezt az egész dolgot és sajnálom amit csináltam.. Nemtudtam magamon uralkodni de.. Mindegy is.. Inkább hanyagoljuk ezt a témát..

               Bill

Mia.. Ez meg honnan tudja a telefonszámom.. Mindegy.. A lényeg hogy holnap mindenképp szólok az igazgatónak, hogy csapják ki azt a kis B*zit az iskolából mert nemakarok vele egyáltalán találkozni... Elegem van.. Amint feltápászkodtam a földről elmentem letusolni és megmostam a hajamat mert már nagyon zsíros. Mikor végeztem Megfogtam egy törölközőt és magamra tekertem. Majd megfogtam egy másikat és azt meg a hajamra tekertem fel. Kimentem a fürdőből be a szobámba és felöltöztem. Épp mentem volna le a konyhába mikor Bill-t láttam meg magam előtt. - TE!! - Üvöltöttem rá. Majd ellöktem oldalra és berohantam a konyhába és megfoktam egy kést hogy ha megint rám támadna ez az eszelős akkor megtudjam magam védeni. - Nézd.. Én tudom, hogy rettegsz tőlem.. De megakarom veled beszélni ezt az egészet. - Lépett közelebb hozzám. - Közelebb ne merj jönni!! - üvöltöttem a kést szorongatva. - Michie.. - Ki ne ejtsd a nevemet azzal a szutykos száddal!! Inkább takarodj ki innen! Soha többé nem vagyok hajlandó veled szóba álni! Sőt! Látni se akarom azt a ronda képedet! - üvöltöttem. - De én.. - Csak arra kérlek hogy hagyj engem békén.. Tönkre tetted az életem.. Soha többé nem leszek képes miattad mosolyogni... Elegem van! MENJ EL! - üvöltöttem. Már elkezdtek a könnyeim is folyni. - Jól van te akartad.. - Mondta majd egy gyors mozdulattal kiverte a kést a kezemből és befogta hátulról a számat hogy ne tudjak sikoltozni. Ám a lábamat azt szabadon hagyta így megtudtam rugni a lábát mire elengedett és még a könyökömmel a fejébe is belevertem egyet mire Bill fájdalmasan felnyögött és lerogyott. De nemsokkal az ütésem után felkelt én pedig gyors kirohantam a házból.. Futottam ahogy tudtam és imádkoztam hogy ne érjen utol és ne kapjon el...