Csak meredtem rájuk. A lábaim földbe gyökereztek. Castiel észrevett és felállt a kanapéról és elkezdett felém jönni, de én erőt vettem magamon és elkezdtem futni a szobám felé és sikerült befutnom a szobámba pont Castiel előtt.
- Michie... Ez nem az.... Csak..
- Mi nem az?! Ha?! Azt hiszed hülye vagyok?! - ekkor Acacia az ajtóm elé lépett.
- Michie! Ez a bosszúm.. Amiért elvetted Lysandert tőlem.. - Azzal lépteket hallottam ami a lépcső felől jött. Valószínűleg elment, mert megsértődött.
- Mi a baj Miche? - szólalt meg a hátam mögül Lys.
- Semmi... Csak.. - Átölelt én pedig a karjaiban egyre csak sírtam és sírtam.
- Nyugodj meg.. Ne gondolj rá..
- *szipp* megpróbálok.. - azzal elálltak a könnyeim. Elhúzódtam Lysandertől majd a kezembe nyomott egy zsepit.
- Töröld le a könnyeidet.. - Bólintottam. Elvettem tőle a zsepit és letöröltem a könnycseppeket az arcomról.
- Elmegyek letusolni.. Mindjárt jövök! - mosolyogtam rá Lysanderre majd megfogtam a pizsimet és elindultam a fürdőbe. Mikor beértem azonnal megszabadultam a ruháimtól és letusoltam. A hajamat is megmostam ezért mikor végeztem magamra tekertem egy törölközőt meg egy másikat a hajamra. Vártam úgy 4-5 percet míg magába szívja a törölköző a hajam nedvességét. Mikor úgy éreztem eléggé megszívta magát a törölköző levettem a hajamról ami még mindig vizes volt, de már nem csöpögött belőle a víz. Letettem a törölközőt a szennyes tartóra majd megfogtam a hajszárítót és elkezdtem megszárítani a hajam. Olyan 10-15 perc alatt be is szárítottam. Megfogtam a fésűmet és kifésültem a hosszú hajam ami szintén 10-15 perc volt. Mikor kifésültem hosszú hajam felkaptam magamra a pizsimet és a törölközőket pedig megfogtam majd elindultam a szobám felé. Beértem és Lysander az ágyamon feküdve nézte a tévét.
- Megjöttem.. - tettem le a törölközőket a gépes székemre.
- Mit nézel? - kérdeztem kíváncsian.
- Édes Élet-et. Nem jössz te is nézni?
- Dehogynem! - ugrottam be mellé az ágyba. Már olyan tíz perce nézhettük mikor az ajtómon kopogott valaki.
- Kinyitom.. - Keltem fel Lys mellől és elindultam az ajtóm felé. Mikor kinyitottam Castiel állt az ajtómban.
- Mit akarsz?! - kérdeztem flegmán.
- Megbeszélni..
- Muszáj emlékeztetni rá?! - üvöltöttem rá.
- Figyelj.. Acacia rám mászott.. és mikor benyitottál épp szálltam volna le róla és kiakartam lökni a házból..
- Ahha.. és azt megtudhatnám drága egyetlen édes bátyám, hogy, hogy a picsába jött be ide Acacia?!
- Felmászott..
- Felmászott... Felmászott.. MIN MÁSZOTT FEL TE SZERENCSÉTLEN?! - üvöltöttem le ismét Castiel fejét.
- Az ablakom alatt van borostyán.. Rémlik?
- Azon felmászott volna?! - fordítottam el a fejemet egy kicsit másik irányba és felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Igen.. Bosszút akar állni rajtad amiért..
- TUDOM, HOGY MIÉRT!!
- Jól van.. Amúgy Lysander hol alszik?
- Kukutyimba... Szerinted?
- Nálad?
- Igen..
- Ok.. amúgy mi jót csináltok?
- Tévézünk..
- Ok.. akkor hagylak titeket.... Jó éjt!
- Neked is! - Azzal be is mentem a szobámba és visszafeküdtem Lysander mellé aki nézte a tévét.
- Min üvöltöztetek Castiellel?
- Hadjuk.. Hosszú..
- Okéé... - néztük tovább a tévét. Mikor vége lett kikapcsoltam a tévémet és Lysander felé fordultam.
- Mizu? - kérdeztem tőle hülyeségből.
- Semmi.. Veled?
- Velemse.. Rég láttalak.. Pff... - elkezdtünk mind a ketten röhögni. A nagy röhögésbe Lysander rám feküdt, de nem engedte rám magát hanem a kezeivel megtámasztotta magát.
- Mit csinálsz? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Semmit..
- Várj.. - Mielőtt folytathattam volna megcsókolt. Mikor leszállt rólam lelöktem az ágyamról.
- Te perverz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése