Csak bámultam az ajtóra, amin Josh bejött. A könnyeim egymás után potyogtak le az arcomról.
- Minek sírsz miatta? - Guggolt le mellém Damien.
- Nem miatta sírok.. - mondtam remegő hangon. - Hanem mert rohadtul félek tőletek. - Pillantottam rá.
- Tőlem is? - Fogta meg az egyik kezével az arcomat, így egyenesen a vörös szemébe néztem. Letörölte az egyik ujjával az arcomról a könnyeimet. Már nem sírtam. Csak néztem rá. Olyan szép a szeme... Mi?! Mit mondtam?! Észbe kaptam, majd felálltam. "Kicsit" elpirultam.
- Mi van vöröske? - nevetett fel.
- Semmi.. - Fordítottam el szipogva egy másik irányba a fejemet. Josh megint benyitott.
- Damien! - Biccentett Damienre Josh.
- Miva'? - Biccentett ő is egyet.
- Fogd meg ezt és - Nyomot egy kisebb méretű zacskót a kezébe. - azt ajánlom, hogy jól használd!
- Mi ez? - Nyitotta szét a zacskót.
- Majd meglátod öcsi! - Nevetett fel, miközben kiment. Damien kivette a táska tartalmát. Egy kisebb doboz volt benne. Azt is elkezdte kibontani. Leemelte a tetejét. Meglepődött arca volt, majd gonoszan elmosolyodott.
- Mi-mi az? - Kérdeztem félve.
- Gyere, azt nézd meg.. - Huppant le egy székbe.
- Ok.. - Álltam fel. Odamentem hozzá. Melléhajoltam, majd belenéztem a dobozba.
- Egy.. Dessert Eagle?
- Aha.. Már tök régóta akartam egyet.. - Vette a kezébe mosolyogva.
- Te?
- Mér' tán nem jó? - Röhögte el magát.
- Hozzád inkább az AK47-es illik.. - Húztam el a számat.
- Az már kifogyott... Kéne bele töltény.
- Ah értem... - Léptem el mellőle egy lépéssel. Leültem én is egy székbe. A combjaimat néztem, mintha olyan érdekes lenne. Damien odahajolt hozzám.
- Nem akarsz valamit csinálni? - Emelte meg az állam.
- Mégis mit? - Nevettem fel.
- Hmm.. Gyere! - Fogta meg a karomat, majd elkezdett magával húzni. Szépen kullogtam utána. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy benne meglehet bízni... Kimentünk a szobából. Egy kis elkerített kertbe ráncigált. Szép volt. A nap már majdnem lement, így a fák aranybarnák voltak.
- Na?
- Szép... - néztem körbe-körbe. Felnevetett. Elém jött. Engem bámult.
- Mi van? - Kérdeztem nevetve.
- Mit csináljunk?
- Én tudjam? - húztam fel a vállamat.
- Akkor játszunk olyat, hogy melyikünk mit tenne meg egymásért. - Mosolyodott el perverzen.
- Ez meg mi?
- Na már!
- Ahj.. Jó.
- Na akkor kezd te!
- Ok.. hát.. Nemigazán ismerlek, de te nem tűnsz olyan beteg agyúnak, mint amilyen Josh. Szóval, én érted megtenném mondjuk azt, hogy ha te elmész valami veszélyes helyre, akkor én is mennék veled, hogy megtudjalak védeni. - Hajtottam le a fejemet.
- Hűha.. Amúgy.. Abban igazad van, hogy nem vagyok olyan beteg agyú mint a bátyám.
- Oké.. Na! Te jössz!
- Hmm.. Én bármit megtennék neked. - vigyorgott rám.
- Mindent? - Mosolyodtam el.
- Mindent.
- Akkor.. - Hajoltam a füléhez. - Öld meg Josh-t.... - Teljesen ledermedt tőlem.
- Ha azt akarod, hogy öljem meg Josh-t, ígérd meg, hogy az enyém leszel... - ?!!
- Öömm.. Mi? - Vörösödtem el. Hirtelen magához ölelt.
- Csak ígérd meg kérlek... - Mondta zokogva.
- Damien... Te sírsz?
- Ne azzal törődj...
- Öhm.. Izé.. - Mégis mit mondhatnék.. Nem csalhatom meg Lysandert. Elengedett, majd hátrált tőlem egy lépést. Még a fejét is lehajtotta. Fogta magát és leült a macskakőre. Én csak meredtem magam elé. "Ígérd meg, hogy az enyém leszel!" Mégis miért akarja ezt? Belém szeretett vagy mi? Ennyi idő alatt? Josh kinyitotta az ajtót amin Damiennel bejöttünk. Csak nézett rám értetlenül. Cigi lógott ki a szájából.
Egymásra pillantottak Damiennel. A hátam mögül nevetés hallatszódott. Azonnal hátrakaptam a fejemet, és Damien gonosz mosolyra húzta a száját.
Rám pillantottak mind a ketten. Megijedtem nagyon tőlük. Josh egy fegyvert szegezett rám. Damien szinte azonnal elém vetette magát. Azt a Dessert Eagle-t amit josh adott neki, rá szegezte.
- Hmm.. Tudhattam volna, hogy beleszeretsz Michie-be...
- Fogd be a szád! Egyáltalán miért kell neki itt szenvednie? Miért nem engedjük el a fenébe?! - Üvöltött Josh-ra.
- Ezt csak azért mondod, mert beleszerettél, és nem akarod látni, hátha elmúlik az érzés.. Csak mondom.. Nem fog elmúlni ez az érzés.. - Nevetett fel.
- És ha így is lenne akkor mi van?!
- Hahahahahahaha! Te olyan naiv voltál mindig is Damien. Mindenkiben megbíztál. Soha nem voltál jó a gyilkolásban sem.. Mindig csak szórakoztál az áldozatokkal, de megölni őket soha nem voltál képes.
- Fogd be! - Húzta hátra a kallantyút a fegyverén.
- Óóó.. Most mi van? Megölsz? Jajj jajj... Tudom, hogy nem vagy rá képes. - Röhögött. Damien mögé lépett, majd a tarkójára szegezte fegyvert. Csak néztem őket kikerekedett szemmel. Josh láthatóan meglepődött...
- Ha így folytatod valószínű, hogy meglőlek... - Vigyorodott el gonoszan. Josh nem válaszolt. Csak kikerekedtek a szemei.
- Befogod a szádat és elmész innen. Világos? - Josh nem válaszolt. - Mondom, VILÁGOS?! - Üvöltötte, miközben a fegyveren megakarta húzni a ravaszt, de Josh ellökte mahától, majd elment.
- Jól vagy? - Fordult hátra hozzám Damien a fegyvert lógatva a kezében.
- Pe-persze...
- Biztos? - Vizslatta a tekintetem, ugyanis lehajtottam a fejemet.
- Igen biztos...
- Akkor oké.. - Megragadta a karomat, majd ismét magával kezdett húzni. Visszamentünk abba a szobába, ahová Josh bezárt minket. Leültem egy székre. Damien mellém ült, majd lehajtotta a fejét.
- Damien...
- Mi az.. - sóhajtott.
- Miért mondtad azt, hogy a "tied legyek"? - Annyira érdekel... Bár, sejtem, hogy miért..
- Mmmmm... - Vörösödött el. - Mindegy. Felejtsd el! - Túrt bele a hajába.
- Öhm.. Oké.. - Hajtottam le a fejemet. Mégis miért kell, hogy ilyenek történjenek? Josh egy igazi hulladék. De Damien... Ő teljesen más. Bár ő is gondolom benne volt egy-két gyilkossági ügyben.. Minek is lenne akkor benne ebben a bandában, ha nem lett volna benne ilyen ügyekben.. viszont kicsit félek is tőle, de megbízom benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése