2014. december 29., hétfő

35.Rész A koncert

REKLÁM: Kedves olvasók! Belelezdtem egy új blogba.
Egy fiú szemszögéből van az egész. Előre is jó olvasást kívánok!
Link:
http://komikoblog.blogspot.hu/?m=1


Csak bámultam, ahogyan Josh elvérzik. Mosolygott rám. Jó érzés volt megölni. De... Én nem vagyok ilyen.. Hogy tehettem ezt meg?! Ez nem én vagyok... Nem ismerek magamra. Teljesen más lettem.
Lehunyta a szemeit. A fegyveremet az egyik kezébe nyomtam. A rendőrök szirénázására lettem figyelmes. Azonnal sarkonpördültem, majd rohanni kezdtem. A hátsókijáraton mentem ki. Csak futok, amerre látok. Fogalmam sincs, hogy merre kellene menni, hogy hazajussak... Eltévedtem. Ezt a részét a városnak egyáltalán nem ismerem. Életemben nem jártam még itt. Félek... Mi van, ha nem jutok soha haza?
Miközben futottam, egy ismerős hangot hallottam meg, ahogyan a nevemet kiáltja. Azonnal megálltam, majd hátrafordultam. Rohanni kezdtem feléjük.
- Ááá! - Sikoltottam, miközben Lys nyakába ugrottam. Nevetve átkarolt. Kicsivel később letett.
- Hiányoztál Michie. De nagyon... - Súgta a fülembe. Beletúrva a hajamba, szorosan magához ölelt. Lehunytam a szememet.
Mikor elengedett, Cast szinte azonnal magához rántott.
- Ha megtudom, hogy ki az aki elrabolt... Megölöm!
- Öhm.. Castiel... - Húzódtam el tőle. - Már megtettem.
- Mi? - Fogta meg a vállamat, és értetlenül rám meredt. Hát igen... Embert öltem. Ki sem néztem volna magamból.
- Jól hallottad.. - Hajtottam le a fejemet.
- És... Ki volt az?
- Az exem Josh... - Egy ideig értetlen fejjel nézett rám, mintha azt mondaná Ki?! De kis idő után rájött, hogy kiről van szó.
- Szerintem menjünk haza. - Szólalt meg Lys.
- Egyet értek! - Ragadta meg a karomat Castiel. Elkezdett magával húzni. Egészen hazáig így mentünk.
    Mikor hazaértünk, üres volt a ház. Mármint nem volt otthon senki. Mind a hárman bementünk a nappaliba.
- Figyeljetek. Elég sokáig be voltam zárva. És hát le vagyok izzadva... Szóval, ha megbocsátotok, elmegyek fürdeni. - Indultam ki a nappali ajtaján. Beléptem a fürdőbe és szinte azonnal megszabadultam a ruháimtól. Beálltam a zuhany alá. Elgondolkodtam a történteken. Eszembe jutott Damien. Elém vetette magát, hogy megmentsen. Nem semmi. És még csak meg sem tudom hálálni, mert ha a kórházba mennék meglátogatni, kissé feltűnő lenne. Azt sem tudom, hogy él-e egyáltalán... Mi van, ha már nem?
Sírni kezdtem a zuhany alatt. Csak folyt rám a víz. Az arcomon eggyé olvadt a könnyeimmel.
Elzártam szipogva a csapot. Magamra tekertem egy törölközőt. A tükörről letöröltem a kezemmel a párát, majd megnéztem, hogy mennyire látszik rajtam, hogy sírtam. A szemeim feldagadtak. Megmostam hideg vízzel az arcomat, majd bementem a szobámba. A fiókomból kikaptam egy alsóneműt, majd magamra kaptam. Egy hosszabb itthoni pólót vettem fel, majd bevetődtem az ágyamba. Szétterpeszkedtem. Annyira hiányzott már ez. Hiányzott az itthoni illat. Az ágyam puhasága. Szóval minden hiányzott.
Kopogtatott valaki az ajtómon.
- Gyere! - Ültem fel az ágyon. Az ajtó már ki is nyílt.
- Nem jössz le? - Nézett rám Lys. Becsukta maga után az ajtót, majd leült mellém.
- Most nem...
- Mi a baj?
- Semmi.
- Valami van. Látom rajtad. - Vigyorodott el.
- Mondom, hogy semmi bajom nincs. - Hangosítottam egy kicsit a hangomon. Hirtelen ellökött. Rám mászott. Nem engedte rám magát. A kezeivel megtámasztotta magát. A kezeimet lefogta. Szószerint letepert. Értetlenül néztem rá.
- Mit csiná... - Nem tudtam befejezni, mert az ajkait az enyémre tapasztotta.
- Szerinted? - Az a perverz vigyora...
- Meg ne próbáld! - Nevetve próbáltam kiszabadulni a kezei fogságából. Nem ment. Túl erős. Elkezdett össze-vissza csikizni.
- Ne! - Sikoltottam. Már könnyeztem a nevetéstől. - Ne! Fáj a hasam! - De csak nem hagyta abba. Csikizett tovább... - Rádpisilek, ha nem hagyod abba! - megfordultam, leesve az ágyamról. Végre... Nagyokat lihegve fogtam a hasamat. Lysander csak röhögve engem nézett.
- Te akkora egy hülye vagy. - Röhögött.
- Te meg egy perverz állat vagy... - Húztam el a számat. Kis idő után felkeltem a földről.
- Ma itt alszol?
- Ha akarod cica, akkor igen.
- Ok. Neked hála mindgyárt bepisilek, szóval... - Kiindultam a fürdőbe. Épp léptem ki az ajtón, mikor egy kar visszahúzott.
- Be fogok pisilni, ha nem engedsz ki...
- Nembaj. - vonta meg a vállát. Közel hajolt hozzám. A homlokunk összeért. Az ajkaink is már majdnem. Lehunytam a szememet és vártam, hogy Lysander megcsókoljon. Ám csók.helyett a nevetését hallottam meg. Kinyitottam a szememet.
- Mi olyan vicces? - hangom nyugodt.
- Olyan cuki vagy, amikor várod, hogy megcsókoljalak... - Csipkedte az arcomat, mint valami vénasszony.
- Hmm... De a csók unkkal mi lesz? - háborodtam fel. A kezeimet karba tettem. Lysander közelebb lépett hozzám. A fejét kicsit oldalra billentette, majd a két kezével megfogta az arcomat és megcsókolt. Gyengéden beszívta az alsó ajkaimat. A nyelvét a nyelvem hegyéhez érintette.
Mikor már nem csókolóztunk, Lys megint nevetni kezdett.
- Már nem kell pisilned?
- De. Megyek is. - Kimentem a fürdőbe. Mikor végeztem és megmostam a kezeimet is, visszamentem a szobámba. Lysander kezében egy telefon volt. Az én telefonom.
- Add ide. - ültem le mellé. Hangom komoly.
- Vedd el, ha tudod! - Nevetett.
- Hat jó! - Abban a pillanatban rámásztam és próbáltam kivenni a telefonomat a kezéből. Berakta a hátsó farzsebébe. Odanyúltam.
- Ha te is fogdosol, akkor én is. - megfogta a melleimet. Érzem, higy az arcom ég. Viszont a telefont kiszedtem. Elengedte a melleimet.
- Ezt mégegyszer meg ne próbáld... - Parancsoltam kipirulva. Válasz gyanánt felnevetett. Felálltam, ám ő magára rántott.
Ismét elpirultam. Nevetve magához ölelt. Az állát a fejem búbjára tette.
- Na mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? - röhögött hátamat simogatva. Nem válaszoltam. Mosolyogva hozzá bújtam. Már nagyon hiányzott ez a perverz majom.
- Tényleg, Lys! Hány napig tüntem el?
- Egy hétig... - ennyi idejig? Sokkal kevesebbnek tünt.

Eljött az este. A gépem elött ültünk Lysanderrel.  Esküvöi bakikat néztünk. Egyfolytában azt hajtogattam, hogy Te is ezt fogod csinálni! Csak nevetett rajtam. A szemeink is könnybe lábadtak a sok nevetéstöl.
Mikor meguntuk, kikapcsoltam a laptopomat. Kivettem egy hosszab pólót a szekrényemből, majd magamra kaptam. Átmentem Castielhez, és kértem tőle egy pólót Lysandernek. Egy törölközőt is csortam Casttól, majd visszamentem a szobámba. Lysander kezékezébe nyomtam a cuccokat, azt mondva, Nesze! Ki is ment a fürdőbe. Én bevetődtem az ágyamba. A kezembe fogtam a telefonomat. Elkezdtem játszani rajta. Annyira elmerültem benne, hogy észre sem vettem, hogy Lysander bejött. A fejem búbját megpuszilta. Letettem a telefonomat. Lys ,agára kapta azt a pólót, amit Castiel adott. Befeküdt mellém. Lekapcsoltam a villanyt. Lysanderhez bújtam. A derekamat átkarolva ránkhúzta a takarót. Kicsit elnyomott a tudatlanság. Valamire megébredtem. Korom sötét van. Az orrom hegyét sem látom... Csak hallom, ahogyan Lysander szuszog mellettem. Néztem egy idejig, majd visszaaludtam.
Reggel arra keltem, hogy Lysander nem volt mellettem. Felültem, majd az éjjeliszekrényemre pillantottam. Egy zöld centli volt ráragasztva a telefonomra. Azonnaal a kezeim közé fogtam és olvasni kezdtem.

Michie! 
Elmentünk hozzánk Castiellel, mert próbálnunk kell. Arra 
kérlek, hogy énekeld át párszor azt a dalt, amit régen te és én
énekeltünk a bandában. 
 Ui: 17:45-re gyere át hozzánk! 
                                   Lys

Mit terveznek vajon? Mimdegy... Bizonyára majd elmondják. 
Lysander kérésére áténekeltem a dalt. Annyiszor, hogy kívűlről tudjam. Fél négykor végeztem. Ezért készülődni kezdtem. Mikor felöltöztem és megcsináltam a hajamat, dobtam magamra egy kis sminket is. Negyed hatkor végeztem. Felvettem a dzsekim és a cipőmet. A hátamra kaptam a gitáromat, majd kiléptem a ház ajtaján, bezárva azt. Mikor Lys házához értem, bekopogtam. Cast nyitott ajtót. Felmentünk Lysander szobájába. Letettem a gitáromat, Castielé mellé.
- Na meséljetek! Miért kell ez az egész?
- Egyértelmű nem? Koncertünk lesz. - nevetett Cast.
- A dalt azért kellett átismételnem, mert... - Forgattam a kezemet.
- Mert te fogsz énekelni... Lysander is fog, de nem annyit. És én meg te fogunk gitározni.
- És dobolni ki fog? Csak azt ne mond, hogy Viktor... 
- De ő... - Gúnyosan felnevettem. - Na de mindegy... Próbáljunk! 

El is próbáltuk. Viktor, majd csak a helyszínen lesz ott. A koncert helyszínére mentünk. Már most vannak úgy százan... És folyamatosan csak jönnek és jönnek... Ennyi ember előtt, nem biztoy menni fog.
Bementünk egy öltözőre hasonlító helyiségbe. Chips és kóla volt kipakolva egy asztalra. Nemsokkal később Viktor is megjött. 
Eljött a fellépés időpontja. Nagyokat sóhajtva magamra kaptam a gitármat és kimentem Castiel mögött. Ahogy kiléptünk, elkezdtek sikoltozni. Cast és én behangoltuk a gitárjainkat. A szívem a torkomban dobogott. De elkezdtük. Viktorbelkezdett dobolni. 








Do what you, what you want 
If you have a dream for better 
Do what you, what you want 
'til you don’t want it anymore (remember who you really are) 

Do what you, what you want 
Your world’s closing in on you now (it isn’t over) 
Stand and face the unknown (got to remember who you really are) 

Every heart in my hands 
Like a pale reflection 

Hello, hello, remember me? 
I’m everything you can’t control 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to believe 
We can break through 

Do what you, what you want 
You don’t have to lay your life down (it isn’t over) 
Do what you, what you want 
‘til you find what you’re looking for (got to remember who you really are) 

But every hour slipping by 
Screams that I have failed you 

Hello, hello, remember me? 
I’m everything you can’t control 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to believe 

Hello, hello, remember me? 
I’m everything you can’t control 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to believe 

There’s still time 
Close your eyes 
Only love will guide you home 
Tear down the world and free your soul 
‘Til we crash 
We’re forever spiraling 
Down, down, down, down 

Hello, hello 
It’s only me infecting everything you love 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to believe 

Hello, hello, remember me? 
I’m everything you can’t control 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to learn forgiveness 

Hello, hello, remember me? 
I’m everything you can’t control 
Somewhere beyond the pain 
There must be a way to believe 
We can break through 

Remember who you really are 
Do what you, what you want

                                                   (Evanescence- What you want)


(Michie [bocsi a lány hajáért...])


(Castiel)


(Lysander)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése