Remeg a lábam és a kezem. Miután abbahagytam az éneklést, hatalmas tapsvihar tört ki, sikoltozásokkal kísérve. Végig csak én énekeltem. Lysander szintizett. Mikor véget ért a koncert bementünk abba az öltöző szerűségbe.
- Na akkor együnk! - ülte körbe mindenki az asztalt. A Colát poharakba töltöttük, majd koccintottunk.
- Michie-re! - Mondta Lys.
- Michie-re! - ismételte meg mindenki rajtam kívül. Mikor megettük a Chipset és az innivaló is elfogyott, elkezdtük összepakolni a cuccainkat. Viktor hamarabb lelépett egy Csá-t nyögve.
A cuccainkkal a kezünkbe, hazaindultunk. Csak kullogtam Lysander mellett. Castiel a telefonját nyomkodta. Lysander szintén.
Mikor beértünk a házba, én azonnal felrohantam a szobámba. Azonnal bekapcsoltam a laptopomat. Egy csomóan levideóztak. Facebook-on vagy száz posztban ott van a banda. De ennek Castielék bizonyára örülnek. Lysander is bejött a szobámba.
- Már megint kockulsz? - Huppant le az ágyamra.
- Már nem... - kapcsoltam ki a gépemet. Befeküdtem az ágyamba. Lysander felállt.
- Hazamegyek jó?
- Oké.
- Holnap találkozunk. - puszilta meg a homlokomat. - Szia! - lépett ki az ajtómon. Kimentem a fürdőbe. Azonnal megszabadultam a ruháimtól, majd beálltam a zuhany alá. Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt. Visszamentem a szobámba és felvettem a pizsamámat. Lekapcsoltam a villanyt, majd a telefononat bújva befeküdtem az ágyba. Letettem az éjjeliszekrényemre a tmobilom, majd lehunytam a szemeimet. Elnyomott a tudatlanság.
Minden sötét. A házunkban vagyok. Üvöltözést hallottam magam mögűl. Castiel és Damien mögöttem verekedtek. Eltoltam őket egymástól. Damien hirtelen kirántott egy kést a zsebéből és megvágta a kezemet. Felnyögtem. Damien ellökött. Ismét egymásnak estek. Castiel hangosan felnyögött. Damien őrült vigyorral a képén nézte a vérző Castirlt. A nevét kiáltottam. Damien engem nézett az őrült vigyorával... Hirtelen felkapott, majd a falhoz nyomott. Még mindig úgy mosolygott. A pólómat a késével leszabdalta rólam. A nyakamtól a melleimig lehúzta a kését. Egy mélyebb sebet hagyott maga után. Éreztem, hogy szivárog a vér. De miért hagyom magam? Ekkor ellöktem magamtól. A kést rángatta ide-oda a kezében. Ravasz mosolyra húzta a száját. Megfogta a karomat és magához rántott. A kést eldobta. Szorosan magához ölelt. Elkezdte nyalni a nyakamat.
A szemeim azonnal kipattantak. Démon nyalogatta a nyakamat. A napfény szinte vakítóan bevilágít a szobámba.
- Démon takarodj le innen! - löktem le az ágyamról. Nyüsszögve kiment a nyitott szobám ajtaján. Miért van nyitva az ajtóm?!
Felkeltem az ágyamból. Kimentem a szobám elé. Sehol nem volt senki. Cast szobája is nyitva van... Anyuéké is. Mi a fene?
- Van itthon valaki rajtam kívül? - mentem le a földszintre. Nem volt ott sem senki... Mi történt? Hol vannak?
A kezembe fogtam a telefonom. Megkerestem a névjegyek közt Cast nevét. Megtaláltam, majd felhívtam. Nem vette fel. Anyut és aput us megpróbáltam, ám ugyan az volt az eredmény... Lysandert is felhívtam. Na ő felvette.
- Szia.
- Szia. Na mondjad.
- Figyi.. Nem tudsz valamit Castielről?
- Nem... Miért mi van?
- Az van, hogy nincs rajtam kívül senki itthon, pedig anyuék ma pihenősek...
- Fura...
- Nem jössz át? Tök félek egyedül..
- Most nem tudok...
- Mert?
- Túl sok a dolgom itthon...
- Aha... Na akkor mindegy. Szia! - letettem. Mi ez az egész?! Felmentem a szobámba. Felöltöztem rendes ruhába. Bementem a nappaliba, majd tévézni kezdtem. Majdnem bealudtam az unalomba, mikor zörgést hallottam meg a szobám felől. Biztos, hogy nem megyek fel megnézni... Inkább bezártam a nappali ajtaját és bebújtam egy pokróc alá a kanapén. Léptek közeledtek a szoba felé. Az ajtó előtt megállt. Be akart jönni, de mivel bezártam az ajtót nem ment ennek a valakinek. Elkezdte rúgni vagy ütni az ajtót. Azt hittem menten összesz@rom magam ijedtemben... Kis idő után abbahagyta. Az ajtóhoz mentem. Remegő kézzel a kilincshez nyúltam. Gyorsan kinyitottam az ajtót. Körbenéztem, de nem volt Sehol senki... Hallucináltam? Mi van?!
Ám valaki hátulról befogta a számat. Visszaráncigált a szobába. Ellöktem magamtól. Megfordultam, hogy lássam ki az, de nem volt senki előttem. Magam mögé néztem, de ott sem volt senki... MI A FENE EZ AZ EGÉSZ?! Kezdem elveszíteni a fejem.. Felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyamba. Magamra húztam a takarót. Hamar elnyomott a tudatlanság. Álmomban egy lépcsőház tetőn voltam. Zuhogott az eső. Egy fekete hajú férfi állt a zuhogó esőben. Én is kimentem az esőbe. Rám pillantott. Csak néztük egymást...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése