37.Rész Mi ez a sok probléma? II.

      Azonnal felültem az ágyamon. Le vagyok izzadva. De nem ez most a fő problémám. Ez a fiú... Annyira hasonlít Damienre... Ráadásul az is furcsa, hogy mielőtt ezt álmodtam, valaki volt bent a házban. Vagy azt tényleg csak hallucináltam?
Felálltam. A kezeim közé fogtam a telefonomat, hogy mennyi lehet az idő. Gondoltam, hogy még csak éjszaka lehet, mert csak a holdfény világít be az ablakomon. De hála az égnek szombat van. Gyorsan magamra kaptam egy melegítőt. Lementem a konyhába, majd a szekrényből kivettem egy poharat és acsap alá tartottam. Teletöltöttem hideg vízzel. azonnal inni kezdtem a hideg italt. Még mindig túl nagy a csend. Vajon még most sincsenek itthon?
Kiittam a poharat. Elöblögettem, majd a csepegtetőre raktam. Visszaindultam a szobámba, mikor a sötétben egy sötét alak előttem volt. Ijedtemben sikoltottam volna, csak befogta a számat. Ki a franc ez?!
- Maradj csendben... Nem akartalak megijeszteni. - Hangja lágy és kedves. Elvette a szám elől a kezét. Azonnal az arcát kezdtem vizslatni.
- Da-damien? Te meg mit keresel itt? - A szám is tátva maradt. Ilyen gyorsan meggyógyult volna?
- Igen. Talán baj? - Tárta szét nevetve a karjait. Erre nem tudom mit kellene reagálnom...Érzem, hogy ég az arcom.
- Damien... Ilyen hamar meggyógyultál? - Kérdeztem kipirulva. A fejemet is lehajtottam.
- Ha rólad van szó, mindig jól vagyok... - Elém lépett. Megfogta a két kezével az arcom, majd megcsókolt. Kikerekedtek a szemeim. Ellöktem magamtól.
- Kérlek.. Ne csináld már ezt. Menj el... - Lehajtottam a fejemet. Ez... Ez megcsalás.. Nem akarom ezt.
- Most komolyan elküldesz? - Hangja kissé ideges.
- I-igen...
- Hm. - Kiviharzott a házból. Lerogytam a földre. Zokogni kezdtem.
- Miért kell ezt csinálnia?! Miért? MIÉRT?! - A hajamat tépem. A könnyeim a padlón már szinte egy nagyobb tócsát alkotnak. Nem bírom...

Léptek közeledtek hozzám. Megemelt. 

- Michie, mi a baj? - Lys letörölt egy könnycseppet az arcomról. A nyaka köré fontam a karjaimat. Egyre csak zokogtam. Felvitt a szobámba. Lefektetett az ágyra. Mit keres itt az éjszaka közepén?

- Lysander? Te ilyenkor mit keresel itt? - Törölgettem a szemeimet. 

- Aggódtam érted. Castiel meg valami csajjal van...

- És ezért nem jön haza? 

- Látod...

- Mindegy... A lényeg, hogy itt vagy. - Szipogva elmosolyodtam. Magamra húztam a takarót. Lehunytam a szememet. Éreztem, hogy Lys lefekszik mellém. Átkarolta a derekamat. Most azért megnyugodtam. Damien nem tudom minek csinálja ezt... Jó. Tudom, hogy megmentett meg minden, csak hát... Azért nem kellene ezt tenni... Mert ő is jól tudja, hogy együtt vagyok Lysanderrel... És mégis ezt csinálja. Komolyan nem értem.. De inkább megpróbálok nem rá gondolni és elfelejteni ezt az egészet. De nem hiszem, hogy könnyen fog menni...

Reggel arra keltem, hogy Lysander piszkálja a frufrumat. Mosolyogva megfogtam a kezét. 

- Reggelt, te perverz majom. - Ásítottam el magamat.

- Jó reggelt, cica. - Fogta meg az arcom.Meg akart csókolni, de én inkább a mellkasához bújtam. Mélyen beszívtam az illatát. 

- Nem kell a puszim. Hüpp hüpp... - Röhögte el magát.

- Most nyem.. Pff.. - Elkezdtem én is nevetni. 

- Mi az, hogy nem? - Tolt el magától. - Na várjál csak! - Felém jött, de nem engedte rám magát. Le akarta venni rólam a pólómat. Ég az arcom. Ellöktem a kezét onnan.

- Mi a francot csinálsz?! - Nem válaszolt. Röhögött. Lelöktem magamról. 

- Hülye perverz állat... - Túrtam bele a hajamba.

- Vagy te. - húzta el a száját.

- Én? Nem én vetkőztetlek...

- Nem baj... - Elnevettem magamat. Ez tény Lysanderről.. Egy perverz állat. De nekem így jó. Jobb mint, ha egy nyálas kis b*zi lenne...