32.Rész Mi jöhet még?

Csak ültem lehajtott fejjel Damien mellett. Olyan furcsa. Most ez sokáig csengeni fog a fülemben. "Enyém leszel!" Hangosan felsóhajtottam. A combjaimra fektettem a kezeimet. Azt néztem, mintha olyan érdekes lenne. Damien hirtelen felállt, majd kilépett az ajtón. Hallottam, ahogyan a zár kattant. Bezárt... Nem érdekel. Gyűlölöm Magamat.. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ilyenekkel haverkodtam, mint Josh... Félek csak a gondolatától is, hogy Josh belép, majd fejbelő. Mi van, ha ez megtörténik? Nem akarok itt lenni.. Haza akarok menni. Hiányzik mindenki. De főleg Lys és Castiel. Hiányzik a hangjuk. Hiányzik Lysander nevetése. Hiányzik a mosolya. Az illata. Az érintése. És ami a legfontosabb, a hülye perverz beszólásai is hiányoznak. Egy kicsit elnyomott a tudatlanság. Otthon vagyok. Cast és Lys Démonnal hülyülnek. Anyu és apu nincsenek itt. Lysander kiszúrt, majd ellezdett felém jönni. Egy pisztoly volt a kezében. Azthittem, hogy rám szegezi a fegyvert, de magam mögé néztem. Josh és Damien fegyvert szegeztek a hátamnak. Épp visszaakartam fordulni, mikor valamelyikük hátulról meglőtt. A pólómat beborította a vér. A földre rogytam. Lysandert és Castielt is lelőtték.
Hirtelen felkaptam a fejemet. Zihálok, és levagyok izzadva. Körbenéztem, hogy nincs e bent valaki. Se Josh, se Damien nem volt itt. Ismét lehajtottam a fejemet. Remélem Castiel vagy valaki hamarosan megment.. Kezdek begolyózni.

Castiel szemszögéből:

Szinte futólépésben léptünk ki a ház ajtaján. Lys anyja utánunk kiabált, hogy hova megyünk.
- Mégis hova mentek ti ilyenkor?!
- Anya.. Michie eltűnt. Meg kell keresnem. - Szorult ökölbe a keze. Hátatfordított, majd elindult. Elkoszöntem Lys anyjától, majd a haverom után futottam.
- Na és akkor most hova? - Nézett rám.
- Egyértelmű.. Billhez. Biztos, hogy ő áll az egész mögött.. - Csak mentünk a koromsötétben. Bill házához érve bedörömböltem az ajtón. Ő nyitott ajtót.
- Hol a hugom?!
- Én tudjam? - Húzta fel a vállát nevetve.
- Ne szórakozz már! Tuti, hogy nálad van!
- Nálam ugyan nincs.. Csak nem eltűnt? Jajj.. És? Engem ez mégis hol érdekel?! - Röhögött.
- Mi az, hogy nincs nálad? - Szólalt meg Lys.
- Miért? Nálam jó helyen lenne, vagy mi?
- Akkor még is hol a francba lehet? - Dünnyögtem, miközben a hajamba túrtam.
- Mindegy csá! - Húzott el onnan Lysander. Mikor eltávoldtunk a háztól, mind a ketteb azon agyaltunk, hogy hol lehet Michie.
- Miért nem próbálod meg felhívni?
- Már egyszer próbáltam.. Nem vette fel.
- De lehet, hogy most felveszi..
- Hát oké. Egy próbát megér. - Vettem ki telefonomat a zsebemből. Ismét kicsöngöt. Felvette.
*a telefonban*
- Haló? - Szólt bele Michie kétségbeesetten.
- Michie! Cast vagyok! Hol vagy?!
- Én.. - Elkezdett sírni.
- Michie..
- Nem tudom, hogy hol vagyok.. - Zokogott. Hirtelen semmit sem hallottam. Elemeltem a fejemtől a telefont. Megszakadt...
- Na?
- Nemsokkal lettem okosabb.. De sírt.
- Csak tudjam meg, hogy ki az aki bezárta. - Szorult Lys keze ökölbe.

Michie szemszögéből:

Csak ülök kikerekedett szemekkel. Nem jut más az eszembe, csak az, hogy Castiel és Lysander a szemem láttára haltak meg az álmomban.
Hirtelen a zsebemben elkezdett zizegni valami. Nálam van a telefonom? A zsebemhez nyúltam. Kivettem onnan. Habozás nélkül felvettem.
- Haló? - Szóltam bele félve.
- Michie! Cast vagyok! Hol vagy?
- Én.. - Ez most tényleg megtörténik? Hirtelen elkapott a sírógörcs.
- Michie... - Szólt bele Cast.
- Nem tudom, hogy hol vagyok.. - Zokogtam a telefonba. Észre sem vettem, de Josh bejött. Kikapta a kezemből a telefont, majd kinyomta. Zsebre vágta.
- Meggondoltad te ezt? - Emelte meg az államat. Én csak sírtam. Elengedett, majd hátrált egy lépést. Kiment a szobából. Lehajtottam a fejemet. Egy kicsit felnéztem, majd felálltam. Az ajtó hirtelen kinyílt. Josh és Damien jöttek be. Josh-nak kötél volt a kezében.
- Damien! Üsd le! - Parancsolt rá Josh. Én ellenkezni próbáltam, de nem sok sikerrel. Sikoltoztam. Damien a nyakamhoz hajolt azt belesúgva, hogy Sajnálom.
Leütött. Azonnal elájultam. Mikor felkeltem, ugyanúgy levoltam kötözve mint legutóbb. Semmit sem láttam. Hangosan felnyögtem, ugyanis a kezem nagyon szorosan le van kötözve. A lábaim szintúgy. Még a szám is be van ragasztva. Lehajtottam a fejemet. Fáj a tarkóm.. A kezeim és a lábaim is fájnak. Megpróbáltam kiroppantani a kezeimet, úgy hogy megforgattam a csuklóimat, ha ment volna. A kötés nem engedte. Ajtónyitódást hallottam magam elől. Azonnal felkaptam a fejemet.
- Mivel rossz kislány voltál, kénytelen voltalak ismét lekötözni. - Emelte meg az államat. - Ja tényleg! - Engedett el. - Miért mondtad azt Damiennek, hogy öljön meg? - Rúgott a lekötözött lábamba egyet. Nem nyögtem fel. Magamban persze sikoltottam. De nem hangosan, hogy meghalja Josh.
- Ha? - Rúgott még egyet belém. Fájt. De nem fogok a szemében gyengének látszódni, mert nem vagyok az... Kiment. Várjunk... Damien mielőtt leütött, azt mondta, hogy Sajnálom? Vagy csak rosszul emlékszem? De ez az utolsó emlék, mielőtt leütött volna... Akkor valóban mondta. De miért? Josh rákényszerítené, vagy mi?
Csak ilyen kérdések kavarogtak bennem. Ajtónyitódást hallottam. Hallottam, ahogyan nagyokat sóhajtva leül mellém egy székbe valaki.
- Figyelj.. Sajnálom csak.. - Mondta Damien. Ha megtudnék szólalni, mondanám neki, hogy ne magyarázkodjon. De nem tudok.
- Michie.. Amit korábban kérdeztél, hogy miért mondtam azt.. Nem tudom. Csak, az érzéseimet teljesen felforgattad. Soha nem fordultam ellen a saját bátyámnak egy csaj miatt. De te erre kényszerítessz. - Elkezdett sírni. Inkább már zokogott. Hirtelen lehúzta a szememről a kötést.
- Látod mit teszel velem? - Az arcát és a szemeit kömnyek áztatták. Ezt én csinálom? A számról letépte a szigetelő szalagot. Közel hajolt hozzám, majd megcsókolt. Kikerekedtek a szemeim. De hát.. Istenem.. De hisz nekem itt van Lysander.. De Damien iránt is érzek szerelemre hasonlító dolgot.. Most mégis. Mit csináljak?!
Elhúzódott tőlem. Én kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Látod? - Túrt bele a hajába. - Teljesen megváltoztatsz.. Soha nem tettem volna ilyet. De.. - Megint elkezdett zokogni. - Te más vagy..
- Damien... - Szólaltam meg. Rám nézett a könnyes szemeivel. Én is elkezdtem sírni.
- Te most mégis miért sírsz?
- Csak.. Nem jó ez az egész.. Teljesen összezavartál. Nekem van barátom.. De most.. - Lehajtottam a fejemet.
- Jól tudom, hogy van barátod.. Tőle indultál haza, mikor leütöttelek..
- Az te voltál?! - Kaptam fel a fejemet.
- Parancsot kaptam.. Azt, hogy hozzalak ide.. De fogalman sem volt, hogy ez fog történni.. - Ismét beletúrt a hajába. A sötétségben szinte világított a vérvörös szeme, ahogyan rám nézett. Gyönyörű a szeme... Nem tudom, hogy most mit csináljak..
- De miért halgattál Josh-ra?
- Mert ő nevelt fel. A szüleinket megölte egy ellenséges banda. Azért lett Josh-nak is egy bandája már 14 éves korában. Mikor veled összejött, azt tervezte, hogy beállsz közénk. Azért is képzett ki. De... Te dobtad. Teljesen összetörted akkor. Azóta lett csak ilyen pszichopata... Előtte normális volt. Ugyanúgy megváltoztattad, ahogyan engem... De én nem lennék képes téged bántani.. Ő sajnos ilyen.. Jó. Én is szerettem gyilkolni, de.. Amióta idekerültél.. - Megint beletúrt a hajába. - Teljesen más ember vált belőlem..
- Damien...
- Mindegy.. Majd a pasid egyszer úgy is megtalál.. Majd kiment és lehettek együtt.. - Hátatfordított, majd kiépett az ajtón. Hallottam, hogy belevert egyet a falba. Utána a lépései eltávolodtak. Most mégis mit akar mit reagáljak erre? Én.. Nem szerethettem bele.. Bár.. Nem utálom.. De én Lysanderhez tartozom.. Nem Damienhez.. Most választanom kéne?
Josh lépett be az ajtón. A szemkötést visszatette. A számat ismát beragasztotta. Nem ellenkeztem.. Minek? Felesleges..
- Mitől vagy te ilyen nyugodt? Csak nem bevallotta Damien neked az érzelmeit? - nevetett. Bólintottam. De őt ez azért nem zavarja, mert már nem önmaga vagy mi?
- Hát.. Akkor fogadd el.. Neki ne törd úgy össze a szívét, mint ahogy azt velem tetted.. - Simogatta meg a fejemet. Kikerekdtek a szemeim. Josh tud ilyen is lenni?
- Nem szeretném, hogy belőle is ez váljon... - Hangsúlyozta ki az "ez" szót. Josh elkezdett sírni. Leszedte a számról a szalagot.
- Te.. Mi a bajod?
- Meglep, hogy tudok ilyen is lenni igaz?
- Hát igen.. - Mosyodtam el.
- Ez a pszichopataság, csak is a hiányod miatt volt..
- Öhmm.. - Hiányoztam neki?
- Igen jól hallottad.. - Ölelt magához. Kikerekdtek a szemeim. Szóval.. Mindvégig nem bántani akart, csak viszont látni? Elengedett. Hátatfordított, majd kiment. Most már nincs mitő féljek.. De... Lysanderék ezt nem fogják elhinni HA egyszer is megtalálnak..

31.Rész "Enyém leszel!"

   Csak bámultam az ajtóra, amin Josh bejött. A könnyeim egymás után potyogtak le az arcomról.
- Minek sírsz miatta? - Guggolt le mellém Damien.
- Nem miatta sírok.. - mondtam remegő hangon. - Hanem mert rohadtul félek tőletek. - Pillantottam rá.
- Tőlem is? - Fogta meg az egyik kezével az arcomat, így egyenesen a vörös szemébe néztem. Letörölte az egyik ujjával az arcomról a könnyeimet. Már nem sírtam. Csak néztem rá. Olyan szép a szeme... Mi?! Mit mondtam?! Észbe kaptam, majd felálltam. "Kicsit" elpirultam.
- Mi van vöröske? - nevetett fel.
- Semmi.. - Fordítottam el szipogva egy másik irányba a fejemet. Josh megint benyitott.
- Damien!  - Biccentett Damienre Josh.
- Miva'? - Biccentett ő is egyet.
- Fogd meg ezt és - Nyomot egy kisebb méretű zacskót a kezébe. - azt ajánlom, hogy jól használd!
- Mi ez? - Nyitotta szét a zacskót.
- Majd meglátod öcsi! - Nevetett fel, miközben kiment. Damien kivette a táska tartalmát. Egy kisebb doboz volt benne. Azt is elkezdte kibontani. Leemelte a tetejét. Meglepődött arca volt, majd gonoszan elmosolyodott.
- Mi-mi az? - Kérdeztem félve.
- Gyere, azt nézd meg.. - Huppant le egy székbe.
- Ok.. - Álltam fel. Odamentem hozzá. Melléhajoltam, majd belenéztem a dobozba.
- Egy.. Dessert Eagle?
- Aha.. Már tök régóta akartam egyet.. - Vette a kezébe mosolyogva.
- Te?
- Mér' tán nem jó? - Röhögte el magát.
- Hozzád inkább az AK47-es illik.. - Húztam el a számat.
- Az már kifogyott... Kéne bele töltény.
- Ah értem... - Léptem el mellőle egy lépéssel. Leültem én is egy székbe. A combjaimat néztem, mintha olyan érdekes lenne. Damien odahajolt hozzám.
- Nem akarsz valamit csinálni? - Emelte meg az állam.
- Mégis mit? - Nevettem fel.
- Hmm.. Gyere! - Fogta meg a karomat, majd elkezdett magával húzni. Szépen kullogtam utána. Nem tudom miért, de úgy érzem, hogy benne meglehet bízni... Kimentünk a szobából. Egy kis elkerített kertbe ráncigált. Szép volt. A nap már majdnem lement, így a fák aranybarnák voltak.
- Na?
- Szép... - néztem körbe-körbe. Felnevetett. Elém jött. Engem bámult.
- Mi van? - Kérdeztem nevetve.
- Mit csináljunk?
- Én tudjam? - húztam fel a vállamat.
- Akkor játszunk olyat, hogy melyikünk mit tenne meg egymásért. - Mosolyodott el perverzen.
- Ez meg mi?
- Na már!
- Ahj.. Jó.
- Na akkor kezd te!
- Ok.. hát.. Nemigazán ismerlek, de te nem tűnsz olyan beteg agyúnak, mint amilyen Josh. Szóval, én érted megtenném mondjuk azt, hogy ha te elmész valami veszélyes helyre, akkor én is mennék veled, hogy megtudjalak védeni. - Hajtottam le a fejemet.
- Hűha.. Amúgy.. Abban igazad van, hogy nem vagyok olyan beteg agyú mint a bátyám.
- Oké.. Na! Te jössz!
- Hmm.. Én bármit megtennék neked. - vigyorgott rám.
- Mindent? - Mosolyodtam el.
- Mindent.
- Akkor.. - Hajoltam a füléhez. - Öld meg Josh-t.... - Teljesen ledermedt tőlem.

 Ellökött magától. Megijedtem. Ám közel jött hozzám, majd megemelte az államat.

- Ha azt akarod, hogy öljem meg Josh-t, ígérd meg, hogy az enyém leszel... - ?!!

- Öömm.. Mi? - Vörösödtem el. Hirtelen magához ölelt. 

- Csak ígérd meg kérlek... - Mondta zokogva.

- Damien... Te sírsz?

- Ne azzal törődj... 

- Öhm.. Izé.. - Mégis mit mondhatnék.. Nem csalhatom meg Lysandert. Elengedett, majd hátrált tőlem egy lépést. Még a fejét is lehajtotta. Fogta magát és leült a macskakőre. Én csak meredtem magam elé. "Ígérd meg, hogy az enyém leszel!" Mégis miért akarja ezt? Belém szeretett vagy mi? Ennyi idő alatt? Josh kinyitotta az ajtót amin Damiennel bejöttünk. Csak nézett rám értetlenül. Cigi lógott ki a szájából. 

Egymásra pillantottak Damiennel. A hátam mögül nevetés hallatszódott.  Azonnal hátrakaptam a fejemet, és Damien gonosz mosolyra húzta a száját.   

Rám pillantottak mind a ketten. Megijedtem nagyon tőlük. Josh egy fegyvert szegezett rám. Damien szinte azonnal elém vetette magát. Azt a Dessert Eagle-t amit josh adott neki, rá szegezte.

- Hmm.. Tudhattam volna, hogy beleszeretsz Michie-be... 

- Fogd be a szád! Egyáltalán miért  kell neki itt szenvednie? Miért nem engedjük el a fenébe?! - Üvöltött Josh-ra.

- Ezt csak azért mondod, mert beleszerettél, és nem akarod látni, hátha elmúlik az érzés.. Csak mondom.. Nem fog elmúlni ez az érzés.. - Nevetett fel.

- És ha így is lenne akkor mi van?! 

- Hahahahahahaha! Te olyan naiv voltál mindig is Damien. Mindenkiben megbíztál. Soha nem voltál jó a gyilkolásban sem.. Mindig csak szórakoztál az áldozatokkal, de megölni őket soha nem voltál képes. 

- Fogd be! - Húzta hátra a kallantyút a fegyverén.

- Óóó.. Most mi van? Megölsz? Jajj jajj... Tudom, hogy nem vagy rá képes. - Röhögött. Damien mögé lépett, majd a tarkójára szegezte fegyvert. Csak néztem őket kikerekedett szemmel.  Josh láthatóan meglepődött...

- Ha így folytatod valószínű, hogy meglőlek... - Vigyorodott el gonoszan. Josh nem válaszolt. Csak kikerekedtek a szemei. 

- Befogod a szádat és elmész innen. Világos? - Josh nem válaszolt. - Mondom, VILÁGOS?! - Üvöltötte, miközben a fegyveren megakarta húzni a ravaszt, de Josh ellökte mahától, majd elment. 

- Jól vagy? - Fordult hátra hozzám Damien a fegyvert lógatva a kezében. 

- Pe-persze...

- Biztos? - Vizslatta a tekintetem, ugyanis lehajtottam a fejemet.

- Igen biztos...

- Akkor oké.. - Megragadta a karomat, majd ismét magával kezdett húzni. Visszamentünk abba a szobába, ahová Josh bezárt minket. Leültem egy székre. Damien mellém ült, majd lehajtotta a fejét. 

- Damien...

- Mi az.. - sóhajtott.

- Miért mondtad azt, hogy a "tied legyek"? - Annyira érdekel... Bár, sejtem, hogy miért..

- Mmmmm... - Vörösödött el. - Mindegy. Felejtsd el! - Túrt bele a hajába. 

- Öhm.. Oké.. - Hajtottam le a fejemet. Mégis miért kell, hogy ilyenek történjenek? Josh egy igazi hulladék. De Damien... Ő teljesen más. Bár ő is gondolom benne volt egy-két gyilkossági ügyben.. Minek is lenne akkor benne ebben a bandában, ha nem lett volna benne ilyen ügyekben.. viszont kicsit félek is tőle, de megbízom benne. 

 ÚJ SZEREPLŐK

Név: Josh Raising                                    

Kor: 19 év

Szülinap: 1995. Március 24.     

Csillagjegy: Kos

Testvér: Damien Raising

Hajszín: Szürke

Szemszín: Kék

Név: Damien Raising

Kor: 17 év

Szülinap: 1997. November 09.

Csillagjegy: Skorpió

Testvér: Josh Raising

Hajszín: Fekete

Szemszín: Vérvörös

30.Rész Michie katasztrofális állapota

Egészen estik játszottunk Lysanderrel. Mikor ránéztem a telómra, hogy mennyi az idő letettem a konzolt.
- Lysander, most már hazamegyek ok? Majd legyél fent facebook-on.
- Oké. - Nyomtam egy puszit a szájára, majd kiléptem a házból. Elindultam hazafelé. Miközben mentem haza olyan érzésem volt, mintha valaki figyelne. A hátam mögé néztem hunyorogva és jó alaposan átvizsgáltam a területet. Senkit sem láttam. Bár korom sötét van.. A lámpák fénye sz*rt sem ér.
Visszafordultam, majd ismét elindultam. Még mindig olyan érzésem volt... Gyorsítottam. Kezdtem lépéseket hallani magam mögül. Megálltam, majd megint körbenéztem. Ismét nem volt sehol sem senki... Megint elindultam és a lépések egyre csak közeledtek és gyorsultak felém. Futni kezdtem. A lépések is futásra gyorsultak. Futottam, ahogyan csak tudtam. Épp befordultam az utcánkba mikor valaki hátulról leütött. Elájultam.

 Castiel szemszögéből:
  
   Már besötétedett, és Michie még most sincs sehol.. Ennyi ideig tart leadni egy sz*ros leckét vagy mi? 
Úgy döntöttem, hogy megcsörgetem telefonon. 
*két perc múlva*
Hmm.. Nem veszi fel. Mit csinálhat, hogy nem veszi fel? Pedig kicsöngött... Lehet el kéne mennem Lysékhez? 
Felvettem a kabátomat és a tornacipőm, majd kiindultam az ajtón. Becsöngettem hozzájuk. Lys anyja nyitott ajtót. 
- Hát te Castiel?
- Heló.. Lys itthon van?
- Igen persze.. Gyere be! - Csukta be utánam az ajtót. Felmentem a szobája elé, majd bekopogtam. Egy "gyere" hallatán benyitottam. Össze-vissza forgolódtam, hogy hátha Michie itt van. Nem volt sehol.
- Balettozol, vagy mi? - Nevetett. 
- Nem.. Hol van Michie?
- Már hazament.
- Haza nem jött... 
- Akkor.. Hol a fenében van?
- Nem tudom, de a telefonját sem veszi fel...
- B*sszameg! - Szorította ökölbe a kezét Lysander.
- Az! Öltözködj! Megyünk megkeresni.. Van egy tippem, hogy ki áll az egész mögött..
- Nekem is... - vette fel a cipőjét.

Michie szemszögéből:
  
 
Egy székben ülök. Le vagyok kötözve. A szobát nem látom, ugyanis még a szemem is be van kötözve... A kezeimet próbálom mozgatni. De nem megy... Túl szoros a kötés... A lábaim is le vannak kötözve. Azokat szinte már elszorította a kötés... Nagyon fájt. A tarkóm is zsibbadt. A fejem is le van hajtva. 
Ajtónyitódást hallottam meg. Azonnal felkaptam a fejemet. Valaki megemelte az állam. 
- Ugye nem tudod, hogy ki vagyok? - Kérdezte egy mély és rekedtes hang. Megráztam a fejemet, mert a sokktól bizonyára nem lennék képes beszélni. 

- Hmm.. Akkor gondolkodj egy kicsit. - Elengedte az államat, majd kiment. A fejemet ismét lehajtottam. Sírni kezdtem. Persze nem hangosan, mert mi van, ha ez az illető meghallja? A fogaimat is összeszorítottam. Olyan volt, mintha valaki vagy valakik romboltak volna valamit egy másik szobában, ugyanis egyfolytában kopácsoltak valamit. Ismét bejött valaki. Megint megemelte az államat. 

- Még most sem jut eszedbe, hogy ki lehetnék? - Mondta nevetve egy mély hang. 

- Bill? - Mondtam rekedtesen. 

- Mmm-mmm.. - Engedte el az államat. Ha nem ő hát ki? Más ellenségem nincs... Vagyis nem tudok róla. Ismét kiment. Próbáltam kiszedni a kezeimet a kötés fogságából, de... nem jutottam sokra. Meguntam, majd ismét lehajtottam a fejemet. Hangosan felsóhajtottam. Fogalmam sincs ki lehet. De többen vannak. Egy kicsit elnyomott a tudatlanság, de nem sokáig, mert az ajtónyitódásra felkaptam a fejemet. Megemelte az államat, majd lassan lehúzta a szememről a kötést. Egy darts tűt forgatott a kezében, majd rám nézett. 

  Vele még nyolcadikos koromban voltam együtt... Ő volt a suli "Menő csávója". Akkoriban még rövidebb haja volt. A neve Josh Raising.  De egy beteg, perverz és pszichopata állat volt. Castiellel is verekedtek, persze miattam. 

- Jo-Josh?

- Eltaláltad cica! - Vigyorodott el gonoszan. 

- Mit akarsz tőlem?! - Üvöltöttem rá.

- Hmm.. Lássuk csak.. Először azt beszéltük az embereimmel, hogy megölünk, de... Abba mi élvezetes van? - Emelte fel a kezét.

- Te beteg állat! Engedj el!

- Inkább nem... - Megfordult, majd kiindult a helyiségből. 

- Ne fordíts nekem hátat te beteg agyú! - Üvöltöttem utána. A fejem mellé szúródott az a darts tű, amit a kezében forgatott. Felsíkoltottam. 

- Hmm.. Elhibáztam. - Fordította hátra a fejét. Visszafordította, majd kiment. Én csak ültem ott ledermedve... A könnyeim is elkezdtek folyni, hiába akartam visszatartani. Előtte mindig erősnek mutattam magamat. De nem vagyok az.. főleg most nem. Ilyen is csak velem történik meg. Egy ex úgy akar visszavágni, mert nem vagyok vele, hogy ki akar csinálni... Ez fantasztikus! Rohadtul félek. Mi van, ha itt halok éhen? Bár inkább hamarabb lelő vagy valami hasonló.. Ugyanis amikor együtt voltam vele, már akkor is volt egy úgy nevezett "Black Sister" nevezetű, maffiára hasonlító bandája. De én láttam benne egy olyan személyiségű embert, hogy képes lenne megváltozni. Csak hát... Egy igazi pszichopata állat. Ezért képtelen megváltozni. Azt egyszer elmesélte, hogy ő már ilyen bandákban nőtt fel. Már akkor éreztem, hogy nem volt jó ötlet vele összejönni. Én is benne voltam ebben a bandában. Azért is tudok verekedni, mert kiképeztek. Azért tudtam Billt is megverni, mikor eljött a házunkba "beszéllgetni". Szóval nem vagyok gyenge. De fegyver ellen nem lennék képes harcolni. Nem sokkal később egy fekete hajú fiú lépett be az ajtón. Leült vigyorogva az előttem lévő ülő helyre. Hasonlított Josh-ra. Neki egy sakk bábú volt a kezében. Tuti, hogy ő is vagy pszichopata, vagy valami gond biztos van a fejével, mert olyan beteg vigyor ül a képén.

    
- Mi ez a pofa? - Kérdezte nevetve. Hát.. biztos érdekes képem lehet most. Könnyáztatta és düh, kétségbeesés van rajta. Megfogta az egyik kezével az arcom.
- C-c-c-c-c...
- Mit ciccegsz?! Nem vagyok macska! - Löktem le a kezét, úgy hogy elrántottam a fejemet egy másik irányba. 
- Hát pedig egy vadmacska szokott ilyen képet vágni. - Vigyorodott el még jobban. Elkezdtem sírni.  

- Nem engednétek el?! - Mondtam zokogva.
- Hé! A főnök azt mondta, hogy te erős vagy és soha nem sírsz. Ehhez képest meg könyörögsz, hogy engedjelek el.. Amúgy is. Ha elakarnálak is engedni, nem áll a hatalmamba. - Állt fel, majd kiment. Ismét lehajtottam a fejemet. Mi lesz velem? Hogy fogok innen egyszer megszökni? És ami a legfontosabb... Mit akar velem csinálni Josh és a hülye bandája... Félek. Ismét elnyomott a tudatlanság. Üvöltözésre keltem fel. Pisztoly lövések is hallhatók voltak. Megtámadták őket? 
Ám ez lehetetlen... Mivel nevettek is közben. Bizonyára csak szórakoznak. Sikoltást hallottam, majd egy lövést... Megöltek valakit? Benyitott az a fekete hajú fiú. 
- Most te jössz! - Vigyorodott el. Eszembe jutott egy terv, bár nem tudom biztosan, hogy hányan vannak, de talán beválik. A kötelek eltűntek rólam. A nyakamnál fogva vezetett. Kiértünk. Vérszag volt. Jobbra néztem és ott volt egy rózsaszín hajú lány holtteste. Csak bámultam rá kikerekedett szemekkel. Épp elengedett. A könyökömmel belevertem egyet a fejébe, mire a felnyögött. Elkezdtem futni, de jött utánam. A sarkamban van. Ablakot, vagy valami járatot kerestem. Valahogy ki kell jutnom... Kezdtem elfáradni. Mögülem üvöltött folyamatosan, hogy "Állj meg, vagy megöllek!" meg "Mikor adod már fel végre?" Lihegett. Én szintúgy. A hátam mögé néztem. Beleütköztem valakibe. Ránéztem és Josh állt előttem beteg vigyorral a képén.
- Na mi van? Megszökünk, megszökünk? 
- Visszavigyem?
- Nem.. Ha már így kijött akkor - Elkapta a nyakamat, majd magával kezdett húzni. - vigyük el.
- Ok. - Egész végig le volt hajtva a fejem. Ismét bezártak egy szobába. Ezzel a fekete hajú fiúval zárt be ráadásul.
- Damien, te maradj vele! Nem akarom, hogy megint elszökjön.. - Csukta be az ajtót Josh.

Szó szerint "ledobtam" magamat egy székre. Damien csak nevetett rajtam.
- Vicces vagy.. - Mondta, miközben engem nézett nevetve. 

   

- Mégis mi a franc vicces van abban amit csinálok?!
- Minden... - Vigyorgott még őrültebben. Csak felsóhajtottam. Elegem van. Miért kell nekem ilyen embereket ismernem?! Látszik, hogy tök hülye voltam... Kellett nekem ilyen arcokkal lógnom.. Tudtam, hogy nem kellett volna. Lehajtottam a fejemet és elkezdtem megint sírni. Úgy próbáltam magamat nyugtatgatni, hogy hátha valaki felfigyel arra, hogy eltűntem... Remélem így is lesz. Nem akarok megint ezekkel a betegekkel lenni... Elég volt nekem 15 éves koromban... Nagyon remélem, hogy ha meg is ölnek akkor gyorsan fogják csinálni. Nem akarok szenvedni egy ilyen szemétláda előtt, mint amilyen Josh.
Csak ülök lehajtott fejjel, sírva ezen a széken. Annyira rossz ez az egész. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is Josh majd megjelenik valaha is még egyszer az életemben. És mégis itt vagyok ebben a lepratelepben... Meddig fogom ezt bírni? 
- Meddig fogsz még itt mellettem hisztizni? - Sóhajtott fel Damien.
- Damien... Inkább fogd be a szádat!
- Mer' ha nem akkor mi lesz? - Nevetett fel gúnyosan.
- *morgás* Csak egy kicsit maradj csendben létszíves... - Sóhajtva ránéztem Damienre. Csak felhúzta a szemöldökét. El is mosolyodott megint. Annyira nem hulladék mint Josh... Sőt még jobban is néz ki... Mikre gondolok te jó isten!!!  Elvörösödtem.
- Mire gondolsz te, hogy vörös vagy? - Röhögött Damien.
- Semmire sem..
- Persze... - Fordította el a fejét más irányba. Csak néztem rá. A könnyeim is elálltak már. El is mosolyodtam. 
- Mit vigyorogsz?
- Se-semmit... - Hajtottam le a fejemet. 
- Hm.. 
- Mi van? - Kaptam fel a fejemet.
- Fura vagy. 
- Mert?
- Mert.. A lányok mikor elvörösödnek és utána mondják, hogy "semmi", akkor valami biztos, hogy van... - Ez meg.. 
- Miből gondolod?
- Nem csak gondolom, hanem tudom. - Mosolyodott el. - Akár hiszed, akár nem, nekem is volt már csajom. - Nevetett, miközben az egyik kezét a derekára tette. 
- Neked? - Lepődtem meg.
- Igen. Miért? Nem nézek ki jól? - Nevette el magát. 
- Ömm.. De. - Elpirultam. 
- Hahahahaha! Na látod! - Ütötte meg barátilag a hátam. Elmosolyodtam.  A végén még össze haverkodok Damiennel... fura. Soha nem számítottam erre, hogy majd egy gyilkos banda tagjával haverkodok. 
Visszaütöttem a hátára, mire leesett a székéről. Felnevettem. Josh hirtelen benyitott.
- Itt meg mi folyik? - Hirtelen eszembe jutott,hogy hol vagyok és hogy ki juttatott ide... A mosoly azonnal eltűnt az arcomról. Megint hatalmába kerített a félelem. Kétségbeesett arcom lehetett. Azzal bámultam Josh-ra. Elkezdtek megint folyni a könnyeim. 

- Most minek csináltad ezt? Tök jól volt addig, amíg nem jöttél be! - Üvöltötte Damien.

- Nem is baj... - Kiment. Lerogytam a földre. Megint lehajtottam a fejemet. Csak ültem sírva a földön. Érdekes... Damiennel elhülyültem, és teljesen megfeledkeztem erről az egészről... 

 

 

29.Rész Lysandernél

  Furcsa volt a tegnap. Bár vicces is volt, ahogyan Castiel és Armin valamin elkezdtek veszekedni. Amit persze nem hagyhattam ki, hogy ne szerkesszek egy képet róla.

Reggel kómásan kikecmeregtem, és a fürdő felé vettem az irányt. Mikor beértem pisiltem, majd megmostam a kezemet, és az arcomat. Visszamentem a szobámba, majd kézbe fogtam a telefonomat, és megnéztem rajta, hogy mennyi az idő. 6:37 van. Elkezdtem készülődni a suliba. Miután felöltöztem és a hajamat is megcsináltam, bepakoltam mára, majd lementem a konyhába és csináltam magamnak tízórait. Eltettem a táskámba. Felvettem a dzsekimet és a tornacipőm, majd felmentem Cast szobája elé.
- Castiel! Bent vagy?
- Ja.. - benyitottam. Ez meg... Félmeztelenül fetreng az ágyában.
- Te fogyatékos! Még péntek van! Kelj már fel! - Ütögettem meg az egyik párnájával.
- Ki nem sz*rja le, hogy péntek van? Én ma nem megyek iskolába, mert nincs kedvem... - Hajtotta a nyaka mögé a karjait.
- Aha.. És ki fogja leigazolni? - Tettem karba a kezem.
- Majd te. - Nevetett fel. Hát igen... Én hülye mindig leigazoltam neki. De most nem fogom.
- Biztos, hogy nem! Old meg magad! - Becsaptam magam mögött az ajtót, majd kimentem a házból és elindultam a suliba. Már félúton voltam, mikor elkezdett rezegni a telefonom. Előkaptam a zsebemből, majd a kijelzőjére meredtem. Azonnal felvettem.
*A telefonban*
- Szia. - Szóltam bele.
- Szia.. Ma nem megyek suliba. Nem vagyok valami fényesen. - Mondta rekedt hangon Lysander.
- Ahj.. Nem baj. Akkor pihenj.
- Okés. Akkor szia.
- Szia. - A fene. Pedig ma leakartam menni vele. Mindegy. De a leckét el kell neki vinni nem igaz? Akkor... Majd suli után felmegyek hozzá.

Mikor beértem a suliba, és bementem a terembe leültem a helyemre. Acacia és Kentin ismét együtt lépték át az ajtóküszöböt. Megint mögém ültek le. Acacia meghúzza hátulról a hajamat, jelezve, hogy figyeljek rá.
- Miva?
- Megnézted amit tegnap este írtam?
- Nem, bocsi... Nem voltam fent.
- Ahj istenem... - Emelte a fejéhez a kezét.
- Szólítottál? - Lépett mellénk Dake.
- Téged ugyan senki sem szólított... - Mondta nevetve Ken.
- Na akarsz egy tockost?! - Mondta Dake, miközben felrángatta Kent a székéről. Elkezdtek verekedni..
- Ezek fogyatékosok.. - Csóváltam a fejemet.
- Azok. - mosolyodott el, miközben lesütötte a szemét. Én csak értetlenül néztem rá. A tanár bejött, és ez az okos Dake pont nekilökte a tanárnak Kent. Mindenki felnevetett. Mi is csak nevettünk, ugyanis a tanár könyvei beleestek a kukába. Most ki fogja kukázni a tanár... Pff..
Tényleg kikukázta. Mi csak nevettünk nagyokat rajta. Miután a tanár kiszedte a cuccát a kukából, előpakoltuk a matek cuccunkat. Annyira de annyira nem figyeltem. Folyamatosan hátraforgolódtam Kentinékhez. Össze-vissza nevettünk. A csöngő hangjára Dake, Alexy és Armin egyszerre felüvöltötték, de tök hangosan, hogy: YEAH! 
Mi csak nevettünk rajta. Kiindultunk a büfébe Acacia-val. Én vettem magamnak egy Snickerst és egy kávét. Acacia is kávét vett, csak ő Marsot vett. Kentin pedig ugyanazt vette amit én...
- Ne utánozz! - Üvöltöttem rá tettetett dühösséggel.
- Ez egy szabad ország nem? - Nyújtotta ki a nyelvét rám. Acacia csak nevetett.
- Te meg mit nevetsz? - Fordultam felé.
- Rajtatok... Pff.
. Kicsinállak hallod?
- Blee! - Nyújtotta ki a nyelvét.
- Már te is?
- BLEE! - Mondták egyszerre. Acacia kibontotta a Marsát, mire én a saját kezével a szájába tömtem.
- Na..
- Mi van? - Mosolyogtam. - Hát nem ízlik? De kár. Akkor.. - Fordultam Kenhez. - Tessék! - Neki is elkezdtem a szájába tömködni a Marsot.
- Az az enyém! - Üvöltött Acacia.
- Ne már!! - Tolta el a kezemet Ken.
 Mikor észbe kaptunk, már vagy tíz perce becsöngettek.
- Basszus elkéstünk! - Mondta Ken és a teremhez futott. Mi Acacia-val csak nevettünk. Lassan sétáltunk a terem felé. Mikor odaértünk benyitottunk.
- Megjöttem! . üvöltöttem, mire a tanár mérges arckifejezéssel nézett ránk.
- Oh elnézést.. Azért késtem, mert tangát kellett venni Kennek! - Mutattam Kenhez. Mindenki felnevetett. Acacia mellettem, majd megfulladt. Ken is rákényszerült, hogy mosolyogjon. Leültem ismét a harmadik padba. Még elő sem pakoltam... Egész órán röhögött az osztály. A hangzavartól úgysem lehetett hallani a tanár hangját, ugyanis Armin max hangerővel játszott a PSP-jén, Amber és a kis ribik hangosan nevetgéltek. Én, Kentin, Dake és Acacia félhangosan beszélgettünk. Iris, Kim, Rosalia és Viola firkálták egymás kezét. Leigh pedig Rosa haját piszkálta.

Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, négyen sétáltunk haza. (Én,Ken Acacia és Dake.) Dake Kennel "verebeskedett" valami videón. Mi Acacia-val csak kullogtunk mögöttük. Elköszöntem tőlük, majd bementem a házba. Kicsit összekaptam magamat, majd elindultam Lysanderhez.
Bekopogtam az ajtón. Egy idősebb nő nyitott ajtót.
- Te meg ki vagy? - Nézett rám értetlenül.

- Izé... Izé... Én Lysander osztálytársa vagyok, A nevem Michie Maddox. N-nem volt ma iskolában és gondoltam, hogy elhozom neki a leckét. - Mondtam zavarodottan.

- Áá! A kis Lizibizinek vagy a barátnője? Gyere csak be! - rángatott be. Ömm.. "lizibizi"?  

- Tessék itt van. Már csak aludni van itt lelkileg, de tőled biztosan jobban lesz! - Lökött be a szobába. - Maradj itt, hozok valami ennivalót nektek! - Ment le. Őő. Odamentem Lys ágyához. A takaró a fején volt ezért leszedtem róla. tiszta vörös a képe. A párnája körül taknyos zsepik hevernek. 

- Lysandeer... - Lökdöstem meg. 

- Mmm.. - Nyögte, majd rám nézett. Meglepődött.

- Mi van? - távolodtam el.

- Hogy kerülsz te ide? - Mosolygott. 

- Elhoztam a leckét. Tán baj? - Emeltem fel a kezemet. Felállt majd szorosan átölelt. 

- Dehogy baj.. - Súgta a fülembe. Mikor eltávolodtunk egymástól, pont az anyja jött be egy kisebb méretű tányérral. Letette Lys kisebb asztalára.

- Mulassatok jól! - Ment ki az ajtón. Kiszúrtam, hogy Lysnek is van X-box-a.

- Játszunk?

- Aha. - Elkezdtünk Fifázni. Elvoltunk nagyon. Miközben játszottunk, mindig a tányérba nyúltunk egy kis chipsért. Nagyon jó volt. Lysander tök ki volt akadva, hogy mindig betaláltam a kapuba, ő pedig nem. De a végén ő is elmosolyodott.

28. Rész "Veszekedés"

      Mikor meguntuk Lysanderrel a röhögést az általam szerkesztett gif-en, lementünk a konyhába és csináltunk magunknak bundás kenyeret. Miközben az utolsó darabokat sütöttem, felküldtem Lysandert Castielért. Mikor lejöttek, pont az utolsó két darab sült a serpenyőben. Leültek az asztalhoz.
- Lysander! Segíts megteríteni létszíves! - Szedtem ki a serpenyőből az ételt.
- Oké. - Kivette a tányérokat, majd főzött teát is. Szerintem úgy finom a bundás kenyér, hogy ha van mellé tea. Töltöttem három 2dl-eres pohárba teát, majd Lysanderrel letettük az asztalra az ételt és az innivalót. Leültünk, majd enni kezdtünk. Én négy darabot ettem. Lysander szintén, Cast pedig hatot... Hogy nem hízik el?! Annyit eszik banyek, mint valami százkilós. 
Elmosogattunk Lys-el, majd bementünk hárman a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét, majd betettem a DVD-be egy filmet. Elkezdtük nézni. Szerintem jó. Castiel egész végig ásított rajta. Lysander meg szerintem csak bambult. Mikor vége lett kikísértem Lysandert.
- Szia! - Csókoltam meg.
- Szia. - Ölelt át. Kilépett az ajtón. Felmentem a szobámba, majd befeküdtem az ágyamba.

Reggel miután elkészülődtem, és a kajámat is elraktam, csak Castielre vártam.
- Castiel! Gyere már... - Üvöltöttem fel neki. Tíz perc múlva le is jött.
- Nehéz volt várni egy kicsit? - Lökött félre, majd felvette a dzsekijét.
- Igen! - löktem rajta egyet, mire eldőlt.
- Ezt még vissza kapod... - Bújt bele a piros tornacipőjébe.
- Kíváncsi leszek. - Elindultunk a suliba. Egész úton veszekedtünk. Hát igen. tipikus testvér.

Bent a teremben, Amberék ismét össze-vissza sikoltoztak Bill háta mögött. Undorítóak. Castiel leült leghátra, a telefonját bújva. Én leültem a középső padsorba a harmadik padba. Nem sokkal később Lysander is bejött. Szinte mögötte pedig Acacia és Kentin nevetve lépték át a küszöböt. Lysnek intettem, hogy mellém üljön. Acacia és Ken mögénk ültek le. Hátrafordultam hozzájuk. Megmutattam Kennek is azt a gifet amit tegnap késő délután szerkesztettem. Szintén majd megfulladt a nevetéstől.
- Ez így élőben még jobb! - Mondta Acacia nevetés közben. Én csak mosolyogtam. A tanár hangja hallatán visszafordultam és zsebre vágtam a telefonomat. Előpakoltam az angol cuccomat, majd elővettem egy tollat és firkatyoltam valamit órán. Persze.. Rajzoltam is. Egy teljes lapra rajzoltam anime szemeket a füzetembe. Az óra felénél fejeztem be. Így hát írnom kellett tovább az óra anyagát a füzetembe.

Mikor kicsöngettek, lementünk a kémia terem elé. Még nem mentünk be, mivel Acacia-val bementünk a büfébe és vettünk magunknak egy kávét. Miután megittuk, kidobtuk a műanyag poharat és bementünk a terembe. Leültünk a harmadik padsorba egymás mellé felsorakozva. Én ülök középen. A jobb oldalamon Acacia ül, a bal oldalamon pedig Lysander. kintről hallani lehetett, ahogyan Castiel és Armin veszekszik valamin. Ok. Mikor a tanár is beérkezett a terembe, azonnal elkezdte tartani az órát. egész órán firkáltunk egymás füzetébe Acacia-val. Jókat kacagtunk. Mikor kicsengettek Bill elment mellettem a folyosón és "légpuszit" küldött. Esküszöm.. Mindjárt idehányok ettől a gyökértől... Amber és a kis ribik össze-vissza olvadoztak tőle. Ken és Dakota egy telefonon néztek valamit, és viháncoltak. Bementünk a terembe Lys-sel és leültünk ismét a harmadik padba. Előpakoltam a földrajz cuccomat. Mikor a tanár is betántorgott a terembe, nem csinált semmit. Beült a laptopja elé és azt mondta, hogy töltsük ki a munkafüzetet. Jó kis óra mit nem mondjak... 

- Lys. - súgtam.

- Mi az?

- Megcsinálod nekem a munkafüzetemet?

- Ahhj.. jó.

- Köszi! - Csengetés előtt Lys felém nyújtotta kitöltve a munkafüzetemet. 

Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, én, Lys, Cast, Ken és Acacia elindultunk hazafelé. Ken és Acacia elsétáltak együtt valahová. Odasúgta nekem, hogy majd este mindent elmond. Én csak pislogtam. Így hát hárman sétáltunk haza. Lysandertől elbúcsúztam a kapuban. Bementünk Castiellel a házba. Felmentem a szobába, majd megfogtam a törölközőmet és kiindultam a fürdőbe. Leakartam tusolni, de Cast befoglalta hamarabb a fürdőt.

- Castiel! Erről k*rvára leszokhatnál!

- Te is. - Lépett elém, miközben a fejét törölgette egy törölközővel.

- Én? Miről is? 

- Arról, hogy nem vagy képes várni pár percet... - Lökött el.

- Pofád lapos te fogyatékos! Hé! Ez rímelt! - mosolyodtam el.

- K*rva vicces! - villantott egy kamuvigyort, majd bement a szobájába. Én bementem a fürdőszobába és azonnal megszabadultam a ruháimtól. Letusoltam. Miután végeztem, magamra tekertem a törölközőm, majd bementem a szobámba. Felöltöztem és benyomtam a laptopomat. Nézegettem a régi képeimet a gépen. találtam egy tavaly nyári képet. Cast csinálta rólunk. Acacia, én, Acacia unokahúga és Ashley is rajta van. Akkor jóba voltam Ashley-vel. de az a lány nagyon kétszínű. Mindegy. Nem fogok Castiel exével foglalkozni.

 

 A képen is látszik, hogy nem tartozik a kedvenceim közé az, hogy strandra járjunk. Acacia-nak a fején nevetnem kellett. Rosszabb, mint az enyém. 

Eszembe jutott, hogy a mai nap veszekedett Armin és Castiel. Szerkesztettem egy képet. Elküldtem Kennek és Acacia-nak facebook-on. Tök sokat nevettem rajta. Lysandernek is elküldtem a képet. Ő nincs fent. Majd megnézi... Mindegy. 

Lementem a konyhába, majd kinyitódott a bejárati ajtó. Apu jött be. 

- Szia. - köszöntem. 

- Szia Michie. - Ment el mellettem. Felment a szobájába. Kinyitottam a hűtőt. Volt itthon Fanta szóval megtöltöttem egy poharat vele és inni kezdtem. Felvittem az egész flakont a szobámba. Átöltöztem a pizsimbe és befeküdtem az ágyamba.

27.Rész Nevetős nap

         Mikor beléptem a házba, felmentem a szobámba és leraktam a táskámat. Megfogtam egy törölközőt és kiindultam a fürdőbe, hogy lefürödjek. Khmm.. Lefürödnék, ha Castiel nem lenne bent.
- Siess már... - Dübögtem az ajtón. Nem válaszolt. Vagy fél óráig álltam az ajtó előtt kezemben a törölközővel.
- Csoda! Megszülettél?
- Na menj a francba.. Az nem baj mikor te foglalod be előttem a fürdőt?
- Én megtehetem, mert lány vagyok... - nyújtottam ki rá a nyelvemet. Elment mellettem, de úgy, hogy meglökött. Majdnem hátraestem miatta... Anyád! Bementem és azonnal megszabadultam a ruháimtól. Beálltam a zuhany alá. egész végig Bill-en agyaltam. Tuti, hogy bántani akar, vagy valami... Ok nélkül nem jöhetett vissza a suliba. Vagy helyreállt a fogyatékos feje és normálisan akar élni. Nem tudom. Egyenlőre meglátom mit hoz a sors.
Mikor végeztem, magamra tekertem a törölközőt, majd visszamentem a szobámba. Felöltöztem egy melegítőbe, majd beültem a laptopom elé. Felléptem facebookra. Volt egy üzenetem. Nagy nehezen, remegő kézzel, de megnéztem, ugyanis félek, hogy Bill írt. Mikor megnéztem hatalmas kő esett le a szívemről.
Acacia Campbell: Szia! ☺ Mizu?
Michie Maddox: Semmi extra.. Veled?
Acacia Campbell: Ha elmondom, nem fogsz hinni nekem..
Michie Maddox: Na mi az? :o
Acacia Campbell: Szóval.. Bill ugye visszajött a suliba. Képzeld Amber és a többi buta liba tök oda vannak ezért a kis buznyákért.. :D
Michie Maddox: :D Ha tudnák, hogy egy hulladék akkor nem tetszene nekik.. :P
Acacia Campbell: Az biztos! xD
Michie Maddox: Amúgy honnan tudod? O.o
Acacia Campbell: Kentin mondta.. :P
Michie Maddox: És te ezt el is hiszed neki?
Acacia Campbell: Miért hazudna? :D
Michie Maddox: Mert... utálja Ambert és a hülye csatlósait?
Acacia Campbell: Az igaz... Nem baj. :D Én elhiszem xD Kinézem belőlük...
Michie Maddox: Bár mondjuk én is kinézem belőlük szóval... Mindegy xD Beszéljünk má' másról! :D
Acacia Campbell: Ok! :P Micsi?
Michie Maddox: Jobb témád nincs? ._.
Acacia Campbell: Sajnálom! Csak ennyire futotta...
Michie Maddox: Akkor menj el dolgozni! :D
Acacia Campbell: Há' de minek azt? Szülök 20 kölköt azt megélek belőle... :D xD
Michie Maddox: Sok sikert hozzá! :D
Acacia Campbell: Na megyek szia :* ♥☺
Michie Maddox: Ok szia C: ♥

Kijelentkeztem, majd elkezdtem Sims-ezni. Csináltam egy új családot. Játszottam vele egy órát, majd kikapcsoltam a laptopot, mert meguntam. Lementem a konyhába és sütöttem magamnak palacsintát. Vagyis kisütöttem 20 darabot. Castielnek is csináltam. Mikor kész lett megtöltöttem őket nutellával és kakaóval, majd felkopogtam Castielhez. Egy "gyere" hallatán benyitottam.
- Kérsz kakival töltött palacsintát? - mosolyogtam.
- Most kajak szar van benne? - kérdezte nevetve. Jól tudja, hogy akkor szoktam ezt mondani, mikor nutella vagy kakaó van benne.
- Igen.. - húztam el a számat. Leültem mellé, mivel az ágyán ült. Elvett egyet a tányérról és enni kezdte. Miközben ettünk Xbox-oztunk. Így elég lassan fogyott el a palacsinta. Mindet felfaltuk. "Félrelöktük" a tányért, majd tovább játszottunk. Plants vs Zombie-val játszottunk. Én rakosgattam a napraforgókat, Cast pedig a tűzerőt. (borsólövészek,diók,krumplik,stb..) Két óra játék után meguntuk. Én visszamentem a szobámba, majd átöltöztem pizsibe, ugyanis már 20:46 van. Miután átöltöztem, "bevetődtem" az ágyamba, majd bekapcsoltam a tévémet. Csak kapcsolgattam össze-vissza, így hát inkább betettem valami filmet a DVD-be. Végignéztem, majd kikapcsoltam a tévémet és lefeküdtem aludni. Olyan volt mintha csak fél órát aludtam volna. Miután kinyomtam a telefonomon az ébresztőt és kikecmeregtem az ágyból, kimentem a fürdőbe pisilni. Miután végeztem, megmostam a kezemet, majd visszamenetem a szobámba és beálltam a szekrényem elé. Vagy tíz perc gondolkodás után sikerült eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Egy fekete szegecses szűk farmer és egy I ♥ NY mintás póló mellett döntöttem. Rá pedig egy macifüles pulcsit vettem fel. Lementem a konyhába és csináltam magamnak tízórait. Eltettem a táskába, majd felkaptam a dzsekimet. Felvettem a cipőm is, majd kiindultam a házból. Elindultam az iskolába. Mikor beértem és bementem a terembe leültem  a helyemre. Lysander már bent volt.
- Szia! - köszöntem, de nem reagált.. Höh. Teljesen elmerült a telefonjában. - Szia! - löktem meg.
- Ja szia.. - tette el a telefonját. Közel hajoltam hozzá, majd megcsókoltam. Amber-ék összesúgását hallottam magam mögül. Nem foglalkoztam vele.
Már szinte mindenki bent volt a teremben. Billt is beleértve... Annyira fel tud idegesíteni ez az egész. Mindegy. Ne is foglalkozzam vele nem igaz? Hisz csak egy hulladék...
Amber és a többi buta liba, össze-vissza sikoltoztak, mikor épp hogy rájuk pillantott Bill. Mikor elment mellettünk rám villantott egy féloldalas mosolyt és még rám is kacsintott. Fúúj. Amberék ismét súgdolózni kezdtek és elhúzták a szájukat. Bár leszálna rólam ez a fogyatékos végre...

Mikor bejött a tanár, elkezdte tartani az órát. Fizika volt. Rohadtul unalmas egy óra... Lysander folyamatosan írt mellettem. Én rajzoltam a füzetembe. Még nincs teljesen kész, de majd valamikor befejezem.  Még a testét meg kell csinálni, de nekem így is tetszik. Pon csöngő előtt fejeztem be.

Mielőtt becsengettek, épp ki akartam venni a táskámból a kajámat, de megláttam, hogy Lysander mit hozott. (csokis csigát)
- Adsz? - kérdeztem kislány hangon és kiskutya szemekkel néztem rá. Felém nyújtotta a közepét. egyből enni kezdtem. Az a legfinomabb része.
- Köszike! - megpusziltam az arcát. Mikor bejött a tanár előpakoltuk a cuccunkat. Nyelvtan volt. Annyira nem vészes. Bár nem tartozik a kedvenceim közé... Mindegy is. Most csodák csodájára leírtam mindent amit a tanár felírt a táblára. Lysander egyszer értetlenül nézte, ahogyan írok. Bevallom, én is így néztem volna magamra.

Nagyszünetben megbeszéltük Lysanderrel, hogy suli után át jön hozzánk. Éreztem a hátamon, hogy valaki figyel. Nem nagyon érdekelt.

 Hallottam, ahogyan valaki azt mondja a hátam mögött, hogy "Ááá..Szóval összejött ezzel a Lysander gyerekkel..". Azonnal hátrafordultam, majd elkapott a sokk. Egyből az a pillanat futott át az agyamon, mikor leszúrt ez a szemétláda... Majdnem megütöttem, mikor egyí kar visszafogta a kezemet. Bill csak mosolygott. Én dühös arckifejezéssel próbáltam kiszabadítani a karomat Lysander kezéből, hogy betudjak egyet verni ennek a f*szfejnek... Mikor meguntam ott hagytam. Lysanderrel bementünk a következő órára. Leültünk a helyünkre. Én elővettem a telefonomat és mivel van rajta egy képszerkesztő amivel olyan képet csinálsz amit akarsz, csináltam vele egy képet Castielről. Nagyon sokat nevettem rajta, persze óra után. Igen.. Óra alatt csináltam. Ennyire unalmas a matek.

Lysandernek is megmutattam. Még ő is majd megfulladt a nevetéstől. Odamentem Castiel-hez és neki is megmutattam a képet. Majd bepisilt a röhögéstől. "Én már nagyon jó vagyok..."  motyogtam, miközben ez a két idióta a földön fetrengett a röhögéstől. 

Mikor kicsöngettek az utolsó óráról is elindultunk négyesben hazafelé (én,Cast,Lys,Acacia). Acaciatól a kapunkban elbúcsúztam, majd hárman bementünk a házba. Ledobtam magamról a dzsekim és a cipőm. Castiel is csak a dzsekijét a fejemre dobta...

- Te fogyatápos még célozni sem tudsz?! - vettem le dzsekit a fejemről, majd nekidobtam.

- De, csak te vagy rossz helyen. - Nem válaszoltam, hanem felmentünk Lysanderrel a szobámba. Benyomtam a laptopomat, majd beírtam a google-ba, hogy vicces gif-ek. Átszerkesztettem egyet. Lysanderrel majd megpusztultunk a röhögéstől. Castiel taknyol rajta egy nagyot, Lysander meg inkább hátrál... Elküldtem facebook-on Acacia-nak. Hangfelvételbe elküldte, ahogyan nevet rajta.

(ezen a képen síírook :'D)

26.Rész Gondok

  Miután megettük a Lysander szájából halhatott "k*rva finom"-nak ítélt sütit, bementünk a nappaliba, majd Acacia otthonias érzéssel levetette magát a kanapéra. Én kerestem valami jó horror filmet. Találtam egy "nézhetős"-nek ítélt filmet, amit beraktam a DVD-be. Leültem Acacia mellé. Lysander mellém ült, így én ültem középen. Elindítottam és bámultuk a tévét. Már egy jó ideje nézhettük, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes. Felkeltem mellőlük és kiindultam, hogy ki az. Mikor megláttam Castielt akaratlanul elmosolyodtam.
- Szia! -  kiáltottam, majd beleugrottam a nyakába.
- Szia.. - Hangja meglepett volt. Elengedtem és hátráltam egy lépést.
- Min lepődtél meg ennyire bátyó? - hangsúlyoztam ki a "bátyó" szót.
- Csak... Mióta szeretsz te engem hugi? - szintén kihangsúlyozta a "hugi" szót.
- Hmm... lássuk csak. - Tettem az államhoz az egyik kezemet. - Nem tudom! - tettem fel mindkét kezem.
- Ezzel most sokat elmondtál... - Húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Pofád lapos totemoszlop!
- Nem vagy nálam sokkal alacsonyabb...
- Kussolj vagy letekerem a fejedet a helyéről!
- Nyugi Michie kutyus.. - simogatta meg a fejemet. WÁÁÁ!!
- Tudod ki a kutya! - löktem el a fejemről a kezét.
- Nem te? - vágott értetlen képet.
- WÁÁÁÁÁ! Te idióta! Ha nem látnád te analfabéta nincs farkam és fülem! Sőt még szőrös sem vagyok, úgy hogy jobban jársz, ha befogod a pofádat! - Már vörös lehet a fejem az idegességtől. Annyira feltudja húzni az agyam a hülyeségeivel...
- Most mit kapod fel ezen a vizet? Démon szeret téged. Miért nem viszed fel magadhoz a szobádba? - Végig visszafojtotta a nevetését.
- Te.. - A fejemhez emeltem a kezemet, majd felsóhajtottam. - Te egy akkora balf*sz vagy, de komolyan, hogy az már fáj.. - Már elmosolyodtam. Nem válaszolt, hanem elment mellettem, egyenesen fel a szobájába. Hátrapillantottam, mert éreztem a hátamon, hogy valaki bámul. Lysander nevetve nézett engem. Castiel mikor elhaladt mellette, adott neki egy tockost. Elmosolyodtam. Vagyis inkább már elnevettem magamat. Odamentem Lysanderhez, mire ő átkarolta a derekamat és visszamentünk a nappaliba. Acacia bambulta a tévét. Lehuppantunk mellé, és mi is elkezdtük nézni. Én ezt a horrort egyszer láttam. Oka is van, ugyanis dögunalmas az egész. Még egy évvel ezelőtt néztük meg Castiellel. Akkor bealudtam a vége felé. Most is majdnem elaludtam. Lysander és Acacia figyelmesen nézték. Mikor vége lett, bekapcsoltam a rendes tévét, majd az RTL klubra nyomtam. Pont akkor reklámozták, hogy a "Családi Titkok" fog jönni. Azt pont szeretem. Felálltam, majd Lysanderék elé álltam.
- Nem vagytok kajásak?
- De! Éhen halok. - Simogatta meg Acacia a hasát.
- Te Lys? - fordítottam felé a fejemet.
- Én is.
- Akkor főzőcskézésre fel! - Emeltem a magasba az egyik kezemet, majd kifutottam a konyhába. Hárman egymás mellett töprengtünk azon, hogy mit lehetne csinálni. A gulyáslevesben egyeztünk ki. Szerintem most az jól is fog jön, mivel laktató. Egy nagy fazékba csináltunk, mivel egy adag fejenként biztos, hogy nem lenne elég. Meg Castiel is enni fog. Mikor kész lett Lysandert felküldtem Castielért amíg mi Acaciaval megterítettünk. Mikor lejöttek ketten, épp a tányérokat rendezgettük. Beleraktuk a levest, majd leültünk és enni kezdtünk.
- Picit mehetett volna még bele egy ki chili.. - forgatta Castiel a szájában az ételt.
- Ja. - értett vele egyet Acacia. Lysander is bólintott, pedig szerintem így jó, ahogyan van. Bár én nem nagyon szeretem a csípős kajákat szóval... Mindegy.

Mikor megettük Lysandert és Castielt felzavartuk. Mi ketten pedig elmosogattunk. Miután végeztünk a barátnőm felhívta az anyját és megkérdezte, hogy nálunk-e aludhat ma. Természetesen igen. Örömünkben össze-vissza ugráltunk meg visítoztunk. Felmentünk a szobámba majd adtam Acacia-nak egy pizsit, mivel nem hozott magával semmit hozzánk.
- Nem szeretnél letusolni? - vettem ki egy lila törölközőt a szekrényemből és megrázogattam.
- Dehogynem.
- Akkor nesze! - odadobtam neki, amit elkapott. Megfogta a pizsamát amit adtam neki és kiindult a fürdőszobába. Én amíg Acacia kint van gyors megágyaztam, majd én is a kezembe fogtam egy kicsit szétszakadt fekete lasztesz gatyát hozzá pedig egy itthoni pólót. Lehuppantam az ágyamra, majd benyomtam a tévémet. Pár perccel később Acacia nyitott be az ajtómon. Felöltözött és felkapcsoltam a villanyt.
- Befonjuk egymás haját? - Ült törökülésbe Acacia.
- De! - Kikapcsoltam a tévémet, majd betettem a telefonomon egy zenét és elkezdtem befonni Acacia haját. Vagy egy óráig fontam a haját, mivel nagyon sok van neki.

(Ez lett a végeredményem.)

- Jujj! Köszii! - Ölelt át.

- Ugyan már..

- Na! De most én jövök! - Fordított háttal magának és már el is kezdte a hajam fonását. Hasonlóan fonta be. Remélem nem alszom el mert holnap így akarok suliba menni. Acacia is mondta, hogy így fogja hagyni a haját amíg teljesen szét nem jön. Olyan fél 12-kor lefeküdtünk aludni. Acacia a jobb oldalán én pedig az ellenkező oldalán aludtam az ágyamnak. Reggel az ébresztőmre keltem. (Evanesence - My Immortal.) kómás fejjel felültünk mindketten az ágyamon és egymás haját bámultuk.

- Egész jól megmaradt! 

- Ja! 

Miután felöltöztünk kiindultam a szobámból és Lysander és Castiel lent az előszobában vették fel a cipőjüket.

- Hát te? - néztem értetlenül Lys-re. 

- Itt aludtam. Talán baj? - mosolyodott el.

- Dehogy! Akkor mehetünk együtt suliba!

- Ja. - vágta rá Cast.

Miután mind kész lettünk elindultunk az iskolába. Egész úton Acacia-val a hajunkkal foglalkoztunk, mire lemaradtunk és a fiúk egyszer-kétszer hátranéztek, hogy viháncolunk, de nem nagyon izgatott minket, mivel beszéltünk tovább. A fiúk előttünk kullogtak a telefonjukat bújva. Höhh.. Kockák.. Mikor beértünk mindketten zsebre csúsztatták a telójukat. Bementünk a terembe, majd leültünk a helyünkre. Vagyis csak én ültem a helyemen, mer Acacia lehuppant mellém, Lysander és Castiel pedig elénk ültek. A tanár az óra nagy részében bent sem volt. Az utolsó 15 percre talán betalált. Így hát mindvégig beszélgettünk Acacia-val. Lysander-ék YouTube-oztak. Mikor kicsengettek az utolsó óráról is kimentünk az udvarra és teljesen lesokkoltam. Olyannyira, hogy belemarkoltam Acacia egyik karjába. Ő is odakapta a fejét. Bill kiszúrt minket és felém villantott egy féloldalas mosolyt. Én csak fapofát vágtam rá, majd Acacia megszólalt.

- Ez meg mit keres itt?

- Nem tudom, de rohadtul nincs jó előérzetem..

- Inkább menjünk haza. - húzott magával Acacia.

- Okés.. - mentem utána. 

Miközben mentünk egyfolytában olyan téma jött szóba, hogy Minek jött ez ide vissza? Mindvégig csak ezen rágódtunk. Nagyon félek. Mi van, ha megint csak bántani akar majd? Előre félek mi fog majd történni...