40.Rész Kibírom

    Az ugrásom lendülete miatt Cast eldőlt. Összeszorítottam a szemeimet. A könnyek patakokban hagyták el az arcomat. Castiel ugyanúgy maradt.
- Michie...
- Castiel... Segítened kell... - Zokogtam, és szorítottam a pólóján. Kis idő után magához ölelt. A karjai közt csak sírtam. Démon is odajött hozzánk. Ránéztem, majd magamhoz öleltem. Ő nyalogatni kezdett. Annyira sz*rul esik mindez. De minek siránkozom?! Hiszen én tehetek róla... Mindenről csakis én tehetek.
Castiel eltolt magától.
- Michie. Mi történt?
- Én és Lysander... - szipogtam. Nem tudtam folytatni, mert megint elkezdtem sírni.
- Mi történt? Csak nem... - Kapta az állához a kezét. -  Szakítottatok?!
- Olyasmi... - Vontam meg a vállamat. Csak értetlenül nézett rám. Magam elé bámultam. Soha, még csak feltételezni sem mertem volna, hogy én és Lys... Egyszerűen bele sem gondoltam, mi lehet ebből. Én egy idióta vagyok...
Megfordultam, majd visszaindultam a szobámba. Bedőltem az ágyamba, majd magamra húztam a takarót. Szipogva a telefonom kijelzőjét bámultam. Felléptem facebook-ra. Nyolc üzenet, és 34 értesítő. Látszik, hogy jó ideje nem léptem fel.
Megnéztem az értesítőket. Mindegyik like-olgatás és megjelölés. Nem foglalkoztam vele. Az üzeneteket megnéztem. Acacia, Iris és Kim-től volt a legtöbb. Lejjebb görgettem. Volt egy... Lysandertől is. Gyorsan feljebb görgettem és rámentem Acacia üzeneteire.

Acacia Campbell: Szia:) Szóval ugye mondtam, hogy majd elmondom mi történik Kentin és köztem. Én és ő.. Kissé "összehaverkodtunk". Jóarc. Soha nem ilyennek képzeltem...
 Január. 02.
 Acacia Campbell: Hali... Miért nem írsz? 
 Január. 07.
 Acacia Campbell: Figyu... Tuti valami gond van.. Mi az?!?!? -.-
 Január 12.   

  Úristen... Remélem ő nem hiszi azt, hogy vele lenne valami bajom. És most? Mit kéne neki írnom? Elraboltak és nem tudtam írni?! Ah... Nem lesz egy könnyű menet...

Nem válaszolok. Majd suliba beszélek vele. Számítok egy nagyobb ráncigálásra tőle. A lányok üzeneteit nem nézem meg. Bizonyára csak rám írtak, hogy miért nem járok suliba. Rámentem nagy nehezen Lysander üzeneteire. Amikor még küldtem neki azt a képet, arra válaszolt. Most épp fent van. Visszaolvasgattam a beszélgetéseinket. Elsírtam magamat. A telefont is kiejtettem a kezemből, ami a parkettán landolt. 
- Hogy lehettem ekkora idióta? - emeltem a szemeim elé a kezemet. Zokogva elnyomott a tudatlanság.

A suliban vagyok. Sötét van. Nincs kivilágítva sem a folyosó, sem pedig az utca. Elindultam egyenesen a sötét folyosón. A teremhez értem. Ott égett a villany. Benyitottam. Mindenki bent volt az osztályban. Mikor beértem, mindenki rám meredt. 
- HAZUG! - üvöltötte Acacia.
- UNDORÍTÓ! - vágta hozzám a mappáját Viola.
- SZÁNALMAS DÖG... - ingatta a fejét Rosalia. 
- Mi bajotok van?! - dobtam le a mappát.
- Halljátok?! Még azt sem tudja mi bajunk van... Ilyen szánalmas egy embert... - röhögött Amber. Hozzám vágta a sminkkészletét. Lysander hátul ült. Ő nem üvöltözött. Nem szidalmazott. Csak bámult rám. De nem akárhogyan. Az arcán düh volt. De ilyennek sosem láttam. Annyira más... 
Hirtelen felállt és Acacia-t maga elé fordított, majd megcsókolta. Közben pedig rám nézett és vigyorgott. 

Kipattantak a szemeim. Lihegek. A szívem a torkomban dobog. Ez az álom... Annyira valóságos volt... Mi van, ha hasonló történik ma?!
Felkeltem az ágyamból. A szekrényem elé léptem, majd kikaptam belőle a ruháimat. Magamra kapkodtam, majd bementem a fürdőbe. Megmostam a fogamat, majd a hajamat is megcsináltam. Visszamentem a szobámba, majd bepakoltam. Felvettem a dzsekimet és a cipőmet, majd kiindultam. Egész úton arra gondoltam, hogy mi van, ha most Lysander bosszúból összejön Acacia-val?! Jó... Nem hiszem, hogy Acacia képes lenne megtenni. De tény, hogy Lys tetszik Acacia-nak. Bár, ha most Kentinnel van folyton, akkor lehet, hogy már nem. 
Beérve a suliba, a szekrényemhez mentem. Betettem a dzsekim, majd a termünk elé sétáltam. Nagy levegőt vettem, majd bementem. Köszöntem és leültem a helyemre. Alig vannak bent. Alexy és Armin hátul PSP-n játszanak valamit. Amber és a többi liba a telefonjukon fotózgatták magukat. 
Lehajtottam a padra a fejemet. Pihentem... Illetve pihentem volna. Ugyanis Amberék visongásától nem tudtam. Már ott tartok, hogy mindjárt rájuk borítom a padot. De idebent az iskolában nem tehetem meg. 
Felemeltem a fejemet a padról. Az ajtó felé pillantottam. Kikerekedtek a szemeim. Ashley sétált be a terembe. 
- Sziasztok! - az a hang... Olyannyira irritál a hangja, hogy leütném. Leült Amberék mögé. A buta libák egyből körbe ugrálták. Gyűlölöm ezt a lányt...
- Nocsak! - fordult hátra hozzám. - Te is ebbe az osztályba jársz Michie? - Itt nyalizik. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna. Láttam a monokliját. Elégülten elmosolyodtam. 
- Igen. Ebbe. - Túrtam bele a hajamba. A szememmel ölni tudnék. A mosolyommal viszont elterelem erről a figyelmet. 
Ashley visszafordult. Mindenki bent volt már, kivéve Acacia-t. Cast és Lys leghátul beszélgettek. Lysander egyszer rám nézett. Azonnal magam elé kaptam a fejemet. Éreztem a hátamon a tekintetét. A tanár is betántorgott a terembe. Elkezdte tartani az órát. A cerkámmal szórakoztam. Pörgettem, gurítgattam ide-oda. Egyszer kétszer írtam is. De nem az egészet írtam le. Csak egy-két mondatot. 

Szünetben a folyosón Ashley utánam üvöltött. Hátrafordultam.
- Miva'? 
- Nem tudod, hogy... - nyomott neki a falnak. - Castiel miért nem áll velem szóba?! 
- Te.. - őrült vigyorra húztam a számat. Ellöktem. Hátraesett. Mindenki, aki a folyosón volt, nevetni kezdtek. - Én honnan tudjam, hogy mi baja van? Nem látok bele a fejébe. - vontam meg a vállamat. Elsétáltam onnan. Bementem a büfébe. Vettem magamnak egy csokis csigát. Azonnal enni kezdtem. A terem előtti radiátoron támaszkodtam és "falatoztam". Elment előttem Lysander. Rám sem nézett. Csak sóhajtott. Höhh.. Ez aztán sz*rul esett... Amint meglát sóhajt. Ez tök rosszul esik. 
A csöngő hangjára én is besétáltam a terembe. Leültem, majd előpakoltam. Még mindenki hangosan beszélgetett. Kentin mögöttem ül. Hátrafordultam hozzá.
- Figyelj... Acacia miért nem jön suliba?
- Beteg... - vonta meg a vállát.
- Ok.. - visszafordultam. 
A tanár elkezdte tartani az órát. Életem leghosszabb 45 perce...

Mikor kicsöngettek az utolsó óráról is, a szekrényemhez mentem. Kivettem a dzsekimet, majd felvettem. A suli bejárata felé vettem az irányt. Lysander előttem ment.  Lehajtottam a fejemet, majd elmentem mellette. Hihetetlen milyen hamar válik két emberből idegen...