2015. szeptember 26., szombat

45.Rész Nem tudom elhinni


DAMIEN

 A suli elé rohantam, miután megtörtént mindez. Még magam sem értem miért csináltam mindezt. Nem akartam bántani azt akit a legjobban szeretek, csak jól esett kiengedni magamból ezeket a felkavarodott érzéseket. Annyira emlékszem, hogy hivatalosan azért mentem be Michie-hez mert beszélni akartam vele. De ez átment abba, hogy ,,mi lenne ha megölném őt is és a barátját?'' Ám ezt még én magam sem akartam igazán, de a másik felem igen. Az egyik felem szeretni- míg a másik felem bántani akarja. És szinte mindig a rosszabbik felem győz. De én tényleg nem akarom bántani Michie-t, de magamon sosem fogok tudni uralkodni. 

Hallottam a szirénákat, ezért elkezdtem rohanni. Egészen a város végéig rohantam. Belebotlottam valakibe. Felkaptam a fejem és kikerekedtek a szemeim. Rám vigyorgott.
- H-hogyan?! - estem hátra és lesokkolva álltam.
- Talán nem örülsz nekem? - vigyorogva széttárta a karjait.
- D-de mégis hogyan élted túl? Fejbe lőtt nem?! - remegő lábakkal felálltam.
- Csak súrolt az a rohadt szuka. Amit még persze meg fog bánni. - nevetett fel Josh. 
- A-aha... - pislogtam rá értetlenül, ő csak vigyorgott. Oldalra néztem. - És mégis hol voltál eddig?
- Nem maradhatok a városban. Köröznek. - kuncogott és zsebre tette a kezét. - de valószínűleg téged is, ha itt vagy. - nem válaszoltam, csak lesütöttem a szemeim. Gyűlölöm magam azért, amit tettem. 

Joshal együtt elutaztunk egy másik városba. Nem sokáig fogjuk ott húzni, de jobb mint a semmi. Egy ismerőséhez mentünk. Én lehajtott fejjel ácsorogtam. Josh beráncigált az idegen lakásba. A falak világos narancs sárgák, a padlón parketta van. Felemeltem a fejem és egy szőke hajú nőt pillantottam meg. Csak néztem üveges tekintettel a számomra idegen emberre. Felsóhajtottam és beszédre nyitottam a számat. 
- Merre van a mosdó? - néztem oldalra.
- Josh, mutasd meg neki. - indult be máshova. Josh elvezetett a fürdőbe, majd magamra hagyott. Megnéztem magamat a tükörben. A kezeimre van száradva Michie vére és a ruhám ázik benne. A földre rogytam a véres kezemet nézve. Rácseppent pár könnycsepp a kezemre, de a vér csak kis foltokban jött le. Összeszorítottam a szemeim és a kezem ökölbe szorult. Összehúztam magam a földön. Nem tudom miért tettem ezt. Legszívesebben itt és most véget vetnék az életemnek. Rohadtul megbántam ezt az egészet. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer erre kerül sor, hogy ön gyilkosságot akarok elkövetni. 

Ledobtam magamról a ruháimat és a zuhany alá álltam, hogy lemossam magamról a vért. Szó szerint le kellett vakarnom magamról. 
Jó fél óra múlva kiszálltam a kabinból és az alsó testem köré tekertem egy törölközőt, ami a polcon összehajtva volt. Kibattyogtam és lementem Josht keresve. A konyhába lyukadtam ki, ahol épp a szőke csaj élezett egy nagy kést. Meglepve néztem. Amint felfedezett kerek szemekkel nézett rám és a kést a háta mögé dugta. Felvontam a szemöldököm.
- Hol van Josh?
- Fent.
- Kösz. - felindultam. Bementem a szobába, ahol Josh az ágyon feküdve telefonozott. Sóhajtva leültem az ágy végébe. - Kéne valami ruha.. 
- Kapj ki valamit a szekrényből. - tette le a telefont.
- De ez egy csaj lakása nem?
- És? Napok óta itt lakok, szerinted nincs itt pasi ruha?
- Ahh... - felálltam és a szekrényhez léptem. Kikaptam pár göncöt és magamra kapkodtam őket. Találtam egy fekete kabátot, aminek a két ujja vége és a kapucnija szőrmével borított. Kivettem és csillogó szemekkel néztem.
- Tied lehet. Én utálom. - nevetett fel.
- Komoly?
- Ja.
- Yeah~ - nevetve felvettem. Josh vigyorogva végigmért.
- Na neked még jól is áll. Rohadj meg. - röhögött.
- Ennyii~ - nevetve az ágyra dőltem.

Hamar kidőltünk, és reggel Josh nem volt bent a szobában. Felálltam az ágyról és magamra kaptam a tegnap kapott kabátot, és a bakancsomat felvéve kimentem a lakásból. Zsebre tett kézzel sétáltam. Hirtelen egy nem kívánatos alakkal találtam magam szembe.
- Te rohadék! - morgott rám. Elvigyorodtam.
- Mi van te pincsi? 
- Miért csináltad?! - szorult ökölbe a keze. Kuncogva néztem mit lép, mire ő csak végigmért.
Egy kis ideig csak álltunk egymással szemben, mire nekem esett, de hátraugrottam. Vigyorogva ellöktem, mire előre esett. A fehér haja végeit vér borította be, ami az arcáról származott. Kinevettem és előhúztam a bicskám, majd rákacsintottam. Ő csak morgott rám, majd megint nekem esett. 


 Nevetve kikerültem az ütéseit és elugrottam. Felfutottam egy tömb ház tetejére. Vigyorogva néztem őt fentről. Pár perc múlva elment. Kuncogva lementem és tovább sétáltam az utcán. Lehajtott fejjel haladtam. Ha akartam sem tudtam volna válaszolni a kérdésére, mivel még én magam sem tudom miért tettem mindezt Michie-vel, hiszen szeretem őt. Senki mást nem szerettem még ennyire, de mindig kell valami rossznak lenni a jó mellett nem igaz?.. 

Este hazasétáltam és ledőltem az ágyra. Csak bámultam a plafont unott tekintettel. Lehunytam a szemeim, de hirtelen elkapott az ölés vágy. Nyöszörögve összehúztam magam az ágyon. A szemeimet erősen lehunytam, majd összeszorítottam, ám azok hirtelen kipattantak. Könnybe lábadtak, majd felálltam. Remegő lábbal kiindultam. Épp a kilincset fogtam volna meg, mikor lefogtam a kezem. A földre rogytam. 
- Nem teszem meg!.. - szorítottam ökölbe a kezem. Összehúztam magam a földön. A könnyeim csak potyogtak egymás után a földre. Szipogva felálltam, majd Kinyitottam az ajtót és lementem. A konyhából kaja szag áradt. Benéztem. A szőke csaj főzött valamit, majd hátranézett rám és felvonta a szemöldökét.
- Miért sírsz?
- Heh? - kaptam a szememhez a kezem. Letöröltem a könny maradékokat és elmosolyodtam. - S-semmiért!
- Oké.. - visszafordult és tovább főzött. Némán felsóhajtottam, majd bementem a nappaliba és eldőltem a kanapén. Josh pár perccel később betoppant, majd leült mellém. Nem szóltunk egymáshoz. 
- Kész a kaja.. - nézett be a szőke csaj. Josh és én is felálltunk, majd a konyhába mentünk. Már meg is volt három személyre terítve. Leültünk és enni kezdtünk. A kis fiatal csaj mellettem ült. Ránéztem. 
- Amúgy mi a neved?
- Charlotte.. - nézett maga elé. - és a tied? - szintén rám nézett.
- D-Damien. - mosolyodtam el. Visszanézett maga elé és tovább evett. És szintén így tettem. Josh vigyorogva engem nézet. Felvontam a szemöldököm. Kuncogva befejezte a kajálást és magunkra hagyott minket. Lassan és is és Charlotte is befejezte az evést. Elvette előlem és Josh tanyérját, makd a sajátjával együtt elmosta. Felálltam és épp kiindultam, mikor Charlotte elkapta a karomat. Meglepve hátranéztem, és még mielőtt barmit mondhattam volna az ajkait az enyémre tapasztotta. Kikerekedtek a szemeim de viszonoztam. Átöleltem a derekát és simogatni kezdtem. Kis idő múlva elhúzódtam. Ő kipirulva nézett a szem. Elvigyorodtam.
- M-mit vigyorogsz? - kérdezte zavartan.
- Olyan aranyos vagy.
- Heh?!.. - pirult el jobban, mire felnevettem. Felkaptam a combjánál fogva és az ő szobájába cipeltem, majd az ágyra döntöttem. Levettem róla a pólóját, majd a melltartó kapcsolójához nyúltam. Elvörösödve hátranyúlt és segített. Ledobtam róla, ami a parkettán landolt. Ő szintén levetkőztetett felülről és a mellkasomon végigsimított. Vigyorogva néztem rá.
- Tetszik? - kuncogtam.
- I-igen.. - mélyen a szemembe nézett, majd megfogta a két kezével az arcomat. Lehúztam róla a nadrágját majd bugyin keresztül 'oda' simítottam, mire jólesősen felsóhajtott. Kigombolta a gatyámat, majd lehúzta rólam. Lehúztam róla a fehérneműjét, majd ő is rólam. Gyengén lefogtam a kezeit, majd a nyakához hajoltam. Csókolgatni kezdtem, majd a (cenzúra)-mat 'oda' tettem neki. Vigyorogva az arcára néztem.
- Mehet? - válasz gyanánt csak bólintott és ajkaiba harapott. Lassan elkezdtem benyomni, mire felnyögött és az ágyba karmolt. Nyakához hajoltam és végignyaltam rajta. Vigyorogva lassan mozogni kezdtem. Nyökögve kihúzta a kezeit az enyém közül és átölelte a hátam.

Mikor befejeztük, kicsit zihálva leszálltam róla és mellé feküdtem. Lihegve hozzám bújt, mire én átöleltem. Pár perc múlva elaludtam.

Reggel a mellkasomon feküdt. Átölelve simogattam. A plafont bámultam, majd ránéztem. Szuszogott. Elmosolyodtam és a homlokára pusziltam. Álmában elmosolyodott. Kuncogtam és a haját piszkáltam. Szép hosszú akárcsak Michie-nek... Ez az egész csak azért volt, mert kiengedtem magamból a sok felkavarodott érzést? Vagy tényleg ezt akartam? Alig ismerem, de már lefeküdtünk... Komolyan néha én magam sem értem magam. 

 MICHIE 

 
Nagynehezen felálltam, majd kinéztem az ajtómon. Lassú léptekkel leindultam. Lysander már nem volt a nappaliban. Remegő lábbal kimentem a házból. Ott állt. Könnyes szemekkel néztem rá, majd ismét potyogni kezdtek a szememből. Eltakartam az arcom. Összehúztam magam és a térdeimre hajtottam a fejem. 
- Miért?... - mondtam remegő hangon. Leguggolt elém és magához ölelt. Nedves volt a haja. Odanéztem és kikerekedtek a szemeim, ugyanis vér borította. Eltoltam magamtól.
 - Mi történt? - szipogtam és a szemem törölgettem.
- Hagyjuk.. - felállt és felsegített a földről. Hátat fordítottam és beindultam, ám Lysander elkapta a karom. - Michie.. - néztem magam elé kerek szemekkel. Miért nem enged el? Hiszen gyűlöl nem?! - Ne menj el.. - maga felé fordított és mélyen a szemembe nézett. Könnyes és kerek szemekkel néztem rá. Hirtelen megcsókolt. Nem viszonoztam, de lehunytam a szemem, amiből még mindig folyt a könnyem. Elhúzódott tőlem és szorosan magához ölelt. A szakadó esőben ácsorogtunk. 
- Ne menj el.. - ismételte meg, és szorosabban ölelt magához. Kis hezitálás után én is átöleltem. Lehunytam a szemeimet és hozzábújtam. Besétált velem a házba és elhúzódott. Halványan elmosolyodott és engem nézett. Én csak elpirultam, majd oldalra kaptam a fejem. Felfutottam a fürdőbe két törölközőért és az egyiket a kezébe adtam. Bementünk a konyhába és csináltunk egy-egy csésze teát, majd megittuk. El sem hiszem, hogy Lyysander nem utál engem. Mindvégig tévhitben voltam.