41.Rész Hiány

  Lassan sétálok. Elgondolkodtam ezen az egészen. Hátranéztem. Lys lassan halad. Megálltam. Őt néztem. Kis idő után befordult, de felém nézett. Azonnal visszafordultam. Ismét elindultam. Egészen a házunkig le volt hajtva a fejem. Beakartam menni, de meglepetésemre az ajtó zárva volt. Kihalásztam a táskámból a lakáskulcsomat, majd kinyitottam az ajtót. Bementem. Felsiettem a szobámba. Bent ledobtam magamról a dzsekim és a cipőmet. A táskámat lelöktem a vállamról, majd az ágyamba vetődtem. A plafont bámulom. Hiányzik. Egyszerűen nem tudom semmivel pótolni. Minderről csakis én tehetek. Nem gondoltam át, hogy mit is tettem. Eldobtam a számomra legfontosabb embert, egy hulladékért. Idióta vagyok...

A könnyeimmel birkózok. Nem tudom őket visszatartani. Patakokban hagyták el a szemem. A szám résnyire nyitva volt. A fogaim összeszorítva. A fejemhez emeltem a kezem. Nagyokat szipogva felültem. Hallottam, hogy valaki hazajött. Az ajtóhoz siettem. Kinyitottam, majd kikukucskáltam. Castiel épp jött fel a lépcsőn. Nyögött egy "csá"-t, majd bement a szobájába. Lehajtott fejjel, felvettem a dzsekim és a cipőm. Kicsit összekaptam magam, majd lementem. Füttyentettem egyet. Démon szinte azonnal odarohant a pórázzal a szájában. Ráakasztottam a nyakörvére, majd kimentem a házból. Elindultam a közeli park felé. Lehajtott fejjel haladtam. Démon hátsó lábát figyeltem, ahogy eltűnik, majd megint előbukkan. Egy könnycsepp ismét legörbült az arcomon. Feltettem a kapucnimat. Úgy haladtam tovább.

Mikor a parkba értünk, ledobtam magam egy padra. Démon elém ült. Engem nézett. nyüszíteni kezdett. Ránéztem. Mosolyogtam, majd elengedtem, de nem ment el. Ugyanúgy ült. Megsimogattam a feje tetejét.
- Nem kell aggódnod. Jól vagyok. - Ugyanúgy ült előttem. Nem mozdult. Oldalra kapta a fejét. Kilógatta a nyelvét és csóválni kezdte a farkát. Odanéztem.Kikerekedtek a szemeim. Még a kapucnim is leesett a fejemről. A szívem hevesebben kezdett verni, ahogy megláttam. Levegőt is alig kaptam. A telefonját nyomkodta és zenét hallgatott. Tudomást sem véve a külvilágról. Csak őt bámultam. Démon odarohant hozzá. Utánakiabáltam, de mit sem ért. Rohant felé tovább. Lysander észrevette. Felém nézett. Megindult felém. Még mindig őt néztem. Mikor elém ért, csak fapofával nézett.
- Jobban vigyáznod kéne rá... - vakarta meg a tarkóját.
- Jól van... Nem szeretem pórázon tartani. - hajtottam le a fejem.
- De így bárkihez odarohanhat.
- Nem igaz. Csak azokhoz akiket szeret. - Néztem rá. Engem nézett ugyanolyan fapofával.
- Érdekes egy kutya.
- Ne szóld le... - halványan mosolyogtam. - Leguggolt hozzá. Elkezdte simogatni. Háttal volt nekem. Folyamatosan csak őt néztem. Démon a hátára feküdt. Lysander motyogott valamit, majd elkezdte Démon hasát vakargatni. Démon kalimpálni kezdett a lábával. Elmosolyodtam. Lys is felnevetett.
- El vagy a kutyával... - motyogtam.
- Még szép! - nevet. Olyan, mintha megint csak barátok lennénk. Direkt csinálná? Akkor most tényleg.. Vége köztünk mindennek?
Lehajtottam a fejem. Megint sírni kezdtem. A kapucnit visszatettem a fejemre. Lysander felállt démontól. Rám nézett értetlenül.
- Mi az?
- Semmi... - töröltem meg a szemem. Felálltam. - Démon! Gyere! - erőltetett mosollyal az arcomon, rátettem a pórázt. - Szia Lysander... - Gyors léptekkel elindultam. Démon futólépésekkel jött utánam. Már az utcánkba értünk. Kicsit megálltam szusszanni, hogy ne lihegve menjek haza.

Mikor hazaértem, Démont elengedtem. Felrohant. Levetkőztem és szintén felmentem. Bementem a szobámba. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ez megtörtént. Lysander... Bár el tudnám neked mondani, hogy mennyire hiányzol nekem...

Kordult egyet a gyomrom. Lementem a konyhába. Benéztem a hűtőbe. Kivettem a tojást, majd megsütöttem. Mikor kész lett leültem az asztalhoz és enni kezdtem. Egész végig Lysanderen járt az eszem. Az együtt töltött emlékek sorra rám törtek. Mikor kibékültünk Acacia-val, az pont a születésnapján volt, ezért ketten csináltuk neki a sütit. Emlékszem, hogy mennyire örült neki. Annyira hiányzik...
Csak turkálom a villámmal a megmaradt tojás darabokat. A koncertre is emlékszem. Olyan jó volt velük énekelni. Hiányzik is. Tényleg... Ha most nem vagyunk jóba, akkor a banda is feloszlik? Remélem nem... Annyit igyekeztek ketten, hogy befussanak. Én meg csak nagy ritkán énekelgetek.

Miután meguntam, elmosogattam. Felmentem a szobámba. A fiókomból kikaptam egy bugyit, majd kimentem a fürdőbe. Levetkőztem, majd beálltam a zuhany alá.

Miután megmosakodtam, nyúltam volna a törölközőmért, de az nem volt ott.
- Ah... Nem lehet igaz... - Elhúztam magam mellett a függönyt.  - CASTIEL! - üvöltöttem. Hallottam, hogy kijön, majd az ajtó elé lép.
- Mi va'?
- Behozol egy törölközőt?
- Már megint...?
- Nem tök mindegy? Csak hozz be egyet... - sóhajtva elment. Kis idő múlva visszajött.
- Takard magad... - bejött. Letette, majd kiment. Elhúztam a függönyt, majd kiléptem. Megtörölköztem, majd magamra tekertem. Felhúztam a bugyimat, majd visszamentem a szobámba. Felvettem a pizsamámat. A törölközőmet ledobtam a széktámlámra. Befeküdtem az ágyba. Kivettem a párnám alól a távirányítót, majd bekapcsoltam a tévém. A TLC-re kapcsoltam. Addig néztem, míg le nem ragadt a szemem.

Reggel a telefonom ébresztője keltett. /Muse - Supermassive Black Hole/ Kinyomtam. Kómás fejjel felültem az ágyon. Kikapcsoltam a tévét. A kezeimmel takartam az arcom. Megdörzsöltem a szemeim.
- Mmmmmm... - nyújtottam ki a karjaim. Lassan kikeltem az ágyból. A szekrényemhez léptem. Kikaptam egy farmert és egy sima pólót. Felvettem a melltartóm, majd a pólóm. Bugyit is váltottam, majd a gatyámat is felvettem. Egy bokazoknit kikaptam a fiókomból, majd azt is felvettem. Dudorászva kimentem a fürdőbe. Megcsináltam a hajam, majd feltettem egy kis sminket is. Nézegettem magam egy kicsit a tükörben, majd kimentem. Lementem a konyhába. Csináltam magamnak kaját, majd azt eltettem a táskába. Felkaptam a dzsekimet és a cipőmet. Az egyik vállamra dobtam a táskám, majd felkopogtam Castielhez.
- Cast! Jössz suliba?
- Mindjárt... - nekidőltem az ajtó melletti falnak. Kis idő múlva kijött. Lementünk. Kimentünk a házból. Bezártam az ajtóm, majd elindultunk a suliba.

Mikor beértünk Castiel elment valami haverjához. Így egyedül sétáltam a terembe. Már mindenki bent volt. Acacia is. Azonnal leültem mellé.
- Michie!
- Szia.
- Mi történt?
- He?
- Castiel írta, hogy te és Lysander...
- Az a kis...
- Min vesztetek össze?
- Hagyjuk...
- Mondd el!
- Nem. Nem akarom átélni újra azt a pillanatot, amikor üvöltött, hogy menjek ki... - megint könnyek szöktek a szemembe. Acacia-nak hála most végig futott az agyamon az a jelenet. Nem akarom... Hiányzik. Nagyon hiányzik. Akkora hülyeséget csináltam... Ilyet ember a földön még nem csinált...